Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
Kladnigg már 1915 őszén egy hónappal a hadifoglyok megérkezése után jelentette, hogy „a foglyok közül néhányon munkakerülők, nem akarnak dolgozni, részben részegesek, és megtagadják a munkát, a többieket is elrontják, valódi söpredék és ezért valószínűleg 15—20 embert ki fogunk selejtezni”.289 A megyei Gazdasági Munkabizottság 1916 nyarán az aratási és a cséplési munkák elvégzésére — a honvédelmi miniszter rendelete értelmében — az ipari üzemekben alkalmazott hadifoglyokat a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátotta. A cukorgyárból is elvonták a foglyokat, többségüket parasztgazdaságokhoz osztották be, ahol jobban érezték magukat, mivel a mezőgazdasági munkához értettek, és sok esetben a családdal együtt élve megszabadultak a táborszellemtől. Ezek a hadifoglyok a cukorgyárba érkezve visszavágytak azokra a helyekre, ahol dolgoztak, de a többiek is elégedetlenkedtek, mivel ők is parasztgazdaságokban szerettek volna dolgozni. A cukorgyár igazgatójának véleménye szerint ezen az állapoton csak az elégedetlen elemek kicserélésével lehetne segíteni és pedig úgy, hogy ,,a nálunk lévő elégedetlen és izgatott, szökésre állandóan hajlandó . . . ellenséges indulattal viseltető hadifoglyokat a fogolytáborba visszaküldve a táborokból más foglyokat kapnánk . . ."29° Az igazgató szerint az újonnan érkezett hadifoglyok a fogolytáborhoz viszonyítva jobb helyzetbe kerülnének és így a munkájukat lelkesebben végeznék, mint ahogy a régiek is elfogadható magatartást tanúsítottak mindaddig, amíg a parasztgazdaságoknál nem voltak. Éppen ezért arra kéri az alispánt, hogy a hadifoglyok közül 122 főt küldjenek vissza a fogolytáborba, „mert ha itt a környéken maradnak, azt a nálunk dolgozó emberek okvetlenül meg is tudják és azt a tanulságot vonják le belőle, hogy csak nyugtalankodni és elégedetlenkedni kell ahhoz, hogy kedvezőbb körülmények közé kerülhessenek.”291 Az alispán, mint a megyei Gazdasági Munkabizottság elnöke felajánlotta, hogy az újonnan érkező 120 román hadifogollyal kicseréli a cukorgyárban dolgozó orosz és szerb foglyokat. Az igazgató azonban az ajánlatot nem fogadta el, arra hivatkozva, hogy a román hadifoglyok „lusták és alattomosak és még annak is kitéve volnánk, hogy nálunk gyújtogatással okoznak kárt . . .”292, pedig már az orosz és a szerb hadifoglyok táborba való visszautalásának tervét is elkészítette, amely szerint az alábbi helyekre kívánta őket visszaküldeni:”'1 A zalaegerszegi fogolytáborba 33 főt A kenyérmezői fogolytáborba 24 főt A dunaszerdahelyi fogolytáborba 23 főt Az ostffyasszonyfai fogolytáborba 16 főt A boldogasszonyfai fogolytáborba 2 főt A sopronnyéki fogolytáborba 2 főt A somorjai fogolytáborba pedig 21 főt Az 1918. évi létszámkimutatási lajstromban az 1051-es fogolyszám a legmagasabb, ebből joggal következtethetünk arra, hogy a fluktuáció következtében több mint ezer hadifogoly dolgozott a kaposvári cukorgyárban hosszabb-rövidebb ideig. Pontos statisztikai adatot azért nem közölhetünk, mert a bérlettől és a megyei Gazdasági Munkabizottságtól néhány napra, elsősorban a répa lerakásához kölcsönzött hadifoglyokról nem készítettek kimutatást. A nyilvántartási könyv alapján 1917-től 1918-ig a cukorgyárban 744 hadifoglyot alkalmaztak, ezek közül 593 orosz, 79 olasz, 66 román és 6 szerb nemzetiségű volt.“11 A hadifoglyok nemzetiségi megoszlása azonban sok kívánnivalót hagy maga után, miután sok esetben pontatlanul jelölték a román és az orosz hadifoglyok nemzetiségi hovatartozását. A nyilvántartási könyv alapján elkészítettük az 1917. és az 1918. évi hadifogoly adatokat. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a hadifoglyok honnan érkeztek, illetőleg hová távoztak.293 114
