Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
Honnan érkeztek? Hová távoztak? Esztergom 96 fő Ostffyasszonyfa 30 fő Ostffyasszonyfa 10 fő Somorja 38 fő MIR bérletek: Sántos 58 fő MIR bérletek: Kaposvári béruradalom 11 fő Rácegres 2 fő Rácegres 27 fő Galambos 2 fő Kaposfüred 9 fő Sántos 2 fő Szentgáloskér 1 fő Kisfalud 27 fő Kaposfüred 25 fő Csót 1 fő Répás 2 fő Kórház 56 fő Lapa 2 fő Kaposvári béruradalom 7 fő Kaposvári Munkabizottság 140 fő Megszökött 126 fő összesen: 459 fő Pozsonyi dinamitgyár 60 fő Spratzen 99 fő Sigmonds herberg 40 fő Kaposvári Munkabizottság 18 fő Csót 2 fő Kórház 1 fő Budapest 1 fő összesen: 434 fő d) Olasz hadifoglyok foglalkoztatása Az olasz hadifoglyok a cukorgyárban zömmel az 1918-as évtől kezdve dolgoztak. A 28-as számú táblázatban láthatjuk, hogy az év első felében még csak néhányon, júliustól kezdődően már egyre nagyobb számban érkeztek a fogolytáborokból, októberben pedig a hadifoglyok többségét már ők alkották. 1917 decemberében a Breszt—Litovszkban megindult fegyverszüneti tárgyalásokon már érintették a hadifoglyok kicserélésének a lehetőségét. IV. Károly 1918. május 15-én ratifikálta a breszt—litovszki békeszerződést, ,,de 1918. október 27-én a polgári demokratikus forradalom előestéjén még mindig 1178 tiszti és 818 778 legénységi orosz hadifogoly várt elszállításra".290 Az orosz hadifoglyok hazaszállítása eléggé vontatottan történt, a hadifogolycsere diplomáciai hátterét ezúttal nem ismertetjük, inkább azt a kérdést kívánjuk érinteni, hogy a fogolycserével kapcsolatos béketárgyalások milyen hatást váltottak ki a hadifoglyok, illetőleg a munkaadók körében. Az orosz foglyoknál az elégedetlenség jelei és a tömeges szökések már a béketárgyalások előtt is mutatkoztak. Kladnigg igazgató szentgáloskéri diósi gazdaságában az orosz hadifoglyok már 1917 tavaszán is lázongtak arra hivatkozva, „hogy naponként és fejenként 60 deka kenyeret kapnak”297, amit ugyan négy—öt ízben kukoricakásával kiegészítettek, de a hadifoglyok ezt nem tartották kielégítőnek. A cukorgyárban is napirenden volt az elégedetlenség. 1917. szeptember 4-én Kladnigg a központnak az alábbiakat jelentette: „a nálunk dolgozó hadifoglyok most már annyira használhatatlanok és megbízhatatlanok, hogy az itteni munkabizottsághoz . . . levelet voltunk ma kénytelenek intézni”.298 Ebben a levélben a renitenskedők ellen a szigorú katonai közbelépést sürgeti. A munkaadók 1918 nyarától igyekeztek az orosz hadifoglyoktól megszabadulni, azokat mindenütt olaszokkal kívánták kicserélni. A Cukorgyárosok Országos Egyesülete már 1918. június 18-án értesítette körlevelében a cukorgyárakat, hogy a fogolytáborokban nagyobb számú olasz hadifogolycsoportok tartózkodnak, akiket a gyárak részére — a minisztériummal kötött 115
