Szili Ferenc: A cukorrépa termesztése Délkelet-Dunántúlon és a MIR Kaposvári Cukorgyára 1893-1948 (Kaposvár, 1986)
II. A cukorrépa termesztése és a MIR Kaposvári Cukorgyára, az első világháború és az 1929-33. évi gazdasági világválság közötti évtizedekben
augusztus elsejei visszatérésére, ennek ellenére azok még nem jöttek vissza, márpedig ilyen körülmények között nem lesznek képesek a gyárat rendbehozni, „egyszóval nem áll módunkban úgy előkészülni, hogy az .üzemet’ megfelelő időben megkezdhessük”.2,9 Ugyancsak súlyos következményekkel járhat az is, ha a gazdasági vasutat nem tudják elkészíteni és a bérlet cukorrépáját idejében nem lesznek képesek beszállítani. Ekkor a cukorgyár csupán 40 orosz hadifogollyal rendelkezett, akik még a legégetőbb teendők elvégzésére sem voltak képesek és így már a cukorszállításokat is be kellett szüntetni, mert nem volt elég munkaerő és nem tudták a cukrot a vagonokba rakni. Az igazgató szerint a kölcsönadott hadifoglyokon kívül még 150 emberre lesz szükség a kampány idejére. Szerinte még így is előfordulhat, hogy az „üzemet” nem lehet folyamatosan tartani, a cukorrépa vontatott szállítása miatt. Márpedig „a cukorgyári ,üzem’ előkészítése és kellő időben való felvétele fontosabb gazdasági érdek, mint a még hátralévő gazdasági munkák siettetése . . Majd azzal érvelt, hogy a cukorgyár „üzemét” egy nagy vidék cukorrépatermelésének feldolgozását kockáztatni nem szabad, mert ez pótolhatatlan kárt okozna a termelőknek, a cukorgyárnak és az egész társadalomnak. Augusztus végén a megyei Gazdasági Munkabizottság számára kölcsönadott foglyok — 7 kivételével - visszatértek, ennek ellenére a rendelkezésre álló hadifogolylétszám csupán 100 fő volt, így az igazgató az előző évben a mezőhegyesi cukorgyárnak kölcsönadott foglyok visszautalását sürgette. A központ azonban azt javasolta, hogy a hiányzó hadifoglyokat a megyei Gazdasági Munkabizottságtól igényeljék, majd a kérelmet a munkabizottság terjessze fel a Pozsonyi Katonai Parancsnoksághoz, amelyet a központ képviselője is támogat, ehhez azonban nem szabad nagyobb reményeket fűzni, mert legfeljebb 4-5 iparos hadifoglyot tudnak kiutalni. A bérlet részéről is elhangzott olyan ígéret, hogy a közeljövőben 100 fogoly érkezését várják és ezeket a cukorgyár részére esetleg átengedik. A gazdasági vasút építése, a cukorrépa-termelés biztosítása és feldolgozása a bérlet, a kaposvári és a mezőhegyesi cukorgyár összehangolt munkáját igényelte. Ennek ellenére a hadifogolyhiány feszültséget is okozott, a bérlet és a cukorgyár között keletkezett konfliktusokat a központ igyekezett tompítani és az érdekeket egyeztetni, ez a törekvése azonban nem mindig járt eredménnyel. Kladnigg 1916. november 5-én a bérlettől ismételten 15 orosz hadifogoly átengedését kérelmezte arra hivatkozva, hogy a szárítottszeletnek egyik raktárból a másikba való átszállítása, a szárított expedíció, a cukorexpedíció, valamint a tengeri felzsákolása, a répa lerakása és más munkák elvégzése a meglévő létszámmal nem lehetséges. A bérlet azonban ragaszkodott hadifoglyaihoz. A Földművelésügyi Minisztérium - a központ közbenjárására — 1916. november 22-én kérte Somogy megye alispánját: utasítsa a munkabizottságot a kaposvári cukorgyár számára a szükséges hadifoglyok kiutalására. Egyben kifogásolta, hogy a törvényhatóságok területén lévő ideiglenes (mobil) hadifogoly-csoportokat sok esetben a megyei gazdasági munkabizottságok a fogolytáborokba visszairányítják, jóllehet a feleslegessé vált hadifoglyokat a Földművelésügyi Minisztériumnak, illetőleg a Pozsonyi Katonai Parancsnokságnak kell jelenteni. A kaposvári béruradalom 1916. december 23-án újabb 150 orosz hadifogoly kiutalását kérte az alispántól a fakitermelési munkálatokhoz. A kérvényben arra hivatkozott, hogy Kaposvár város lakosságának, valamint az összes hivataloknak és kórházaknak tűzifa-szükségletét fedezi.281 A cukorgyár a béruradalom ilyen irányú törekvéseire nem mindig reflektált megértéssel, kiváltképp, amikor hadifoglyokat kívánt átutaltatni a kampány időszakára. 110
