Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Utószó helyett: Poldesz Albert: Visszaemlékezéseim az 1956-os kaposvári forradalmi eseményekre
UTÓSZÓ HELYETT POLDESZ ALBERT (Basel, 1992. augusztusa) VISSZAEMLÉKEZÉSEIM AZ 1956-OS KAPOSVÁRI FORRADALMI ESEMÉNYEKRE „Zöld erdő harmatját, piros csizmám nyomát, hóval lepi be a tél.” ELŐSZÓ Bujdosás a hazában és menekülés idegenbe történelmünk visszatérő, tragikus jelensége. Tatárdulás, a török megszállás másfél évszázada, labanc- majd a Bach-korszak, hazánk megcsonkítása az első világháború után, a második világháború üldözött- és menekültáradata nem csak emberi sorsok tragikus fejezetét jelentik, hanem azon túl soha nem pótolható veszteséget is okoztak az ország számára. Keserű sors a bujdosóké és menekülőké. Legfájdalmasabb mégis akkor, ha saját fajtája elől menekül az ember. A SOMOGYI BUJDOSÁS 16 NAPJA November 4-én hajnalban, a budapesti szovjet támadással egyidejűleg dübörögnek a szovjet tankok a még alvó Kaposvár felé. A laktanyák, a börtön és a volt Megyei Pártbizottság épülete felé veszik az irányt. Az utóbbi, pár nap óta a Megyei Forradalmi Tanács székhelye. A Nemzetőrség kb. 10—15 tagja, köztük fiatal kaposvári diákok látják el a biztonsági őrség feladatát. A tankok elhaladnak a Megyei Tanács előtt, egyelőre nem támadnak ellene. Kezdetben csak szórványos puskalövés hallható, majd egy hosszabb fegyverropogás következik, de mégsem annyira heves, hogy a katonaság ellenállására engedne következtetni. Baljós sejtelmem, ahogy később megtudtam, beigazolódik. Fiatal kaposvári diákokat mészároltak le a szovjetek a volt Megyei Pártbizottság épületénél. Végtelen szomorúság vesz rajtam erőt. Ártatlan, fiatal diákok áldozták fel életüket az eddig véráldozatmentes kaposvári forradalomban. Arra gondolok, hogy a katonaság átállítása, ha nem is eredményezett ellenállást a szovjetek ellen, ami az erőviszonyok reális felmérése alapján úgyis hasztalan áldozatot jelentett volna, de mégis meggátolta Marticsékat az azon395
