Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

Utószó helyett: Poldesz Albert: Visszaemlékezéseim az 1956-os kaposvári forradalmi eseményekre

nali bosszúállásban. Mert időre volt szükségük ahhoz, hogy hősökké stilizálva magukat (bár védőőrizetbe vételüknél bátor magatartást egy-két tiszt kivételével nem tanúsítottak) újra akcióba léphessenek.

Miután már csak szórványos puskalövések hallhatók, — a szovjetek válogatás nélkül lőnek mindenkire, aki az utcán mutatkozik — magamhoz kéretem a Megyei Tanács épületében tartózkodó személyeket. így a Megyei Tanács Nemzetőrségének szolgálatban lévő tagjait, a titkárság két önfeláldozó fiatal munkatársát, továbbá a megyei légoltalmi parancsnokot. Tájékoztatom őket a helyzetről, miszerint a mi kis csoportunk fegyveres ellenállása kilátástalan és hiábavaló áldozat lenne. Kérem őket, hogy fegyvereik visszahagyásával (géppisztollyal rendelkeztek csupán) menjenek haza, mielőtt a szovjetek és magyar kiszolgálóik a Megyei Tanácson megjelennek. Vonakodva teljesítették csak kérésemet.

Távozásuk után az öreg portással, aki nem volt hajlandó elhagyni az épületet, egyedül maradtam a Megyei Tanácson.

Gondoltam, valakinek mégiscsak itt kell maradnia és felelősséget vállalni a történtekért. Nyugodt volt a lelkiismeretem, mert a forradalom alatt Kaposváron vér nem folyt. Az AVH, Hadtest és bizonyos fokig még a Megyei Pártbizottság tagjainak a védőőrizetbe vétele is elsősorban egy esetleges vérfürdő — aminek gyanúja mindvégig fennállott - megakadályozása mellett az érintett személyek védelmét is szolgálta.

Alig hagyták el munkatársaim az épületet, egyszer csak nyílik az ajtó, és nagy meglepetésemre Makarics József, a Megyei Tervosztály fiatal munkatársa lép be rajta. Makarics József a Teleki utcában, közvetlen a Megyei Levéltárral szemben lakott, így a Levéltáron keresztül lopódzott a Megyei Tanács épületébe. Hosszú érvelés után meggyőz kitartási szándékom hiábavalóságáról és veszélyességéről.

Kíséretében és segítségével töröcskei rokonaihoz megyünk, akiknek szénapajtájában húzódok meg két napon keresztül.

Makarics József és köztem a forradalom előtt ugyan jó munkatársi viszony volt, mégsem voltunk kimondottan barátok. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor minden személyi érdek nélkül, saját kezdeményezésére vállalta ezt a veszélyes feladatot. Nélküle megvártam volna a szovjeteket a Megyei Tanács épületében. Makarics József az életemet mentette meg, vagy legalábbis megóvott jó néhány évi börtöntől.

Hasonló megnyilvánulással többször is találkoztam, úgy a somogyi bújdo- sás 16 napja, mint a menekülés viszontagságai alatt.

Kaposvárról nyugtalanító hírek érkeznek. Letartóztatják a Forradalmi Tanács el nem menekült tagjait. Nálunk is házkutatást tartottak. Kora reggel visszamegyek a városba, közeli ismerőseinknél találkozók a feleségemmel. Nyolcéves kislányomtól már nem tudok elbúcsúzni.

A forgalmas főútvonalakat kerülve, mezei utakon Somogyjád felé veszem az irányt. Iváncsics Jánost, a Forradalmi Tanács intézőbizottsági tagját keresem fel. Mivel már őt is kihallgatta a rendőrség, így barátainál töltöm el az éjszakát. Megható, ahogy ismeretlen parasztemberek szinte kézről-kézre adva kalauzolnak tovább. így jutok el Illés László barátjához, Nagy Józsefékhez, akik az Öreglak és Somogy vár között elterülő szőlőhegyek szórványos településeinek egyikén laknak. Náluk maradok csaknem két hétig. Itt talál rám barátom és munkatársam Illés László, magával hozva a Megyei Tanács garancia- levelét. Ebben az okmányban a Megyei Tanács garantálja személyi sérthetet396