Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
I. fejezet: A forradalom okai és somogyi előzményei
Biztos az, hogy előbb mondtam, ilyen egészségtelen földbirtok megoszlásnál mind amilyen több és több volt, az új gazda kerülne bele a hálójába a szerencsésebbeknek, akik jobban boldogulnak. Biztos az, hogy évről évre fogyna ezeknek az új gazdáknak a száma, minthogy fogyott a felszabadulás előtt gazdálkodó embereknek is a száma. Nézzük csak meg minden község elöljáróságon egy- egy katesztert, ezzel kapcsolatban és látni fogjuk, hogy amikor a nagyapának még 30 kh. földje, 4 ökre és jó lovai voltak, az unokának már igen sok esetben ha egy gyenge lova, de volt akik teljesen elkoptak, elnyelték a kis halakat. Termelőszövetkezeti gazdálkodást kezdtünk, ez olyan természetes, a mi országunkban, hiszen népi demokrácia, lett az országunkban, a szocializmust építjük, ami egyben hozza magával, hogy a mezőgazdaságban is szocialista termelő munka folyik nagyüzemi gazdálkodásba összefogva a paraszt emberekkel. Hiba volt az, hogy a termelőszövetkezetet úgy szervezték, hogy az agitá- ciós munkára mentek rá. Elvtársak az erőszaknak nem lehetünk hivei. Az erőszak nem vezethet jóra. Ha meggondoljuk azt, hogy a termelőszövetkezet(be) a gazdák akaratuk ellenére voltak bekényszerítve és azt nem vettük figyelembe ez azért történt, mert nem volt alaposan meggondolva és nem volt alaposan mérlegelve. Ha megbeszéltük volna a problémákat úgy, mint ahogy most az elvtársak itt elmondták és tanácskoztak a termelőszövetkezeti dolgokról, akkor más eredmények születtek volna. Természetes, hogy most azok a hibák, amik megvannak nehezen lehetséges, hogy kijavítsák, hosszú idő kell hozzá, hogy rendbejöjjön és a parasztság rendesen termeljen. Elvtársak, ha fgyelembe vesszük, hogy a mi országunkban a szocializmust építjük, akkor nem vetődhet fel az a gondolat, hogy mi húzódozunk a termelő- szövetkezetekből. A termelőszövetkezetben is ugyan úgy lehet gazdálkodni, mint ahogy az egyéniek dolgoznak, természetes, hogy meg kell találni a maga módját. Itt megvan minden lehetőség, csak élni kell tudni vele. (...) Tildy Zoltán elvtárs: Kedves Barátaim! Én igyekszem betartani a rendet és kérem a brigádvezető barátomat, hogy nyugodtan csengessen le ha az időt túlléptem és akkor abban fogom hagyni. Hosszú út után vagyunk. Fáradtak és álmosak. Lehet, hogy amit mondok az is álmosnak fog tűnni, de nem tudtam megállani, hogy ezen a gyűlésen ne mondjak egy pár szót. Sokat látott és próbált embertől fogadják szívesen e pár szót. Örömmel tölt el, hogy szerte az országban sok szó esik a magyar mezőgazdasági termelés és a magyar földművelés problémájáról. Én szivesen hallgatom a beszédet és szeretném ha az országban mindenki szivesen hallgatná, azok is akiknek nem tetszik az itt-ott felcsapó keserűség. Gondoljanak arra, hogy aratni is kell azt, amit az ember vet és gondoljanak arra, hogy az a sok zaklatás nem tűnik el teljesen nyom nélkül az emberek leikéből. Én jobban szeretném azt, hogy semmi szenvedély nem lobbanna fel, mikor e kérdéseket tárgyaljuk. Nem kis dologról van itt szó. Az egész jövőnkről, az ország jövendőjéről. Önök, akik itt vannak földművelő emberek felelősek az egész nemzetért, az ipari munkásságért. Szeretném, ha mindenekfelett a felelősségnek szava szólalna meg. Jó hogy vannak szakértőink és hallunk jó hozzászólásokat, jó hogy vannak egyszerű magyarok és kiválnak az ő gondolataikkal. Engem leg44
