Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

I. fejezet: A forradalom okai és somogyi előzményei

jobban az egyik paraszt beszéde lepett meg. Kilobbant belőle az, ami a magyar paraszt embert jellemezte. Nehogy igaz legyen ebben az országban, amit egy fiatal Írónk írt a két világháború között: „Két ember élt itt ebben a hazában, mind a kettő magyar volt és nem akartak tudni egymásról.” Ne az legyen most, hogy iparellenes tendencia nyilvánuljon meg, nehogy az ipari munkásság között, vagy vezetőik között fellobbanhasson mezőgazdaság és földművelő ellenes tendencia. Ne legyen az, ami Magyarországon volt a 30-as években, amikor az országgyűlésben sokszor haraggal szólaltam fel a nagy ipari trösztök ellen. Ma más a helyzet. Iparunk többé nem ipari vállalatok társa, hanem az egész nemzeté. Voltak viták, hogy mit mikor, milyen mértékig csináljunk meg, meddigbirja a nemzet ereje, hogy nagy létesítményeket létesitsünk-e. Lehetnek és vannak olyan viták, amikor azon vitatkozunk, hogy 4-500 milliót odaadjunk-e a mezőgazdaságnak, ami egy nagyüzemi ipar fejlesztéséhez szükséges. Felelősséget érzünk az egész magyar mezőgazdaságért.

Én elszomorodva csak egyet láttam ezeken a vitákon: nincs félelmetesebb dolog, amikor egy egész ország hallgat, amikor a nép is hallgat. Tisztán látja mindenki, hogy ez a nép akkor is gondolkodott, amikor hallgatott és meg volt az ítélete. Mikor kicsit megnyíltak a zsilipek, most szól. Mély szomorúság az, amit láttam, hogy bizalmi válság nagy terhe alatt él a mi népünk. Az ország vezetői felé is mondom ezt. Én elfelejtettem az elmúlt 8 esztendőt, mert el akartam felejteni. Nincs bennem más, mint a maradék erőm, és szolgálni akarom ezt a népet és ezt az országot. Azt szeretném tanácsként mondani mindenkinek, akire valami felelősség hárul politikai, vagy gazdasági téren, állítsák helyre a szavaknak a hitelét cselekedettel. Senki ne mondjon Ígéretet, még ha népszerű is, amiben nem biztos, hogy be fogja tartani. Egy tanácsot az ilyen gyűlések résztvevőinek: próbáljanak megfontoltan gondolkodni. Nincs lelkiismeretlenebb dolog a világon, mint játszani a nép keserűségével. Nincs szomorúbb dolog, mint aki ezt látja és oda megy gyújtogatni a keserűséget. Tudnák mondani én is néhány olyan mondatot, amivel fel tudnám szaggatni a sebeket, fel tudnám izgatni az emberek gondolkodását, mi tudom, hogy tetszene.

Meg kell mondanom, hogy itt e gyűlésen is vannak konok szövetkezeti és szövetkezet ellenes arcok. Fél óráig figyeltem egy-egy arcot és ezt állapítottam meg.

Kedves Barátaim! Józan Ítélet kell és türelem. Azt szeretném ha ezek a viták folynak az országban tovább. Szeretném azt, hogy a viták leszűrt hangját hallja meg mindenki, aki felelősséggel tartozik az ország jövőjéért. Szeretném, ha a kormány nyu(galm)lat adna ennek a népnek, e kérdés megfontolására hozna egy szövetkezeti törvényt, amelyet alkosson meg együtt a magyar néppel, akkor mindenki, aki becsületesen gondolkodik és akit nem vezet semmi más a világon, mint a felelősségérzés, akiket nem vezet más, mint egy félpercnyi taps olyan beszéd után, amelyet jólesett hallgatni. Jól ismerem a somogyi népet, éltem itt Somogybán és ez kényszerített arra, hogy itt most felszólaljak.

Tóth István elvtárs a Megyei Pártbizottság I. titkára

A Megyei Pártbizottság részéről az első között adtam fel ajelentkezésemet hozzászólásra, azonban most kaptam az elnökségtől szót.

Az elnökséget vezető elvtárs első szava az volt, hogy igazságot hoztunk, igazat mondjunk. Igazat szeretnék mondani és fogok mondani.

45