Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

I. fejezet: A forradalom okai és somogyi előzményei

ságából, hanem a dolog lényege volt olyan, amely erőszak alkalmazására kényszerítette őket.

Kérdés, hogy mi a megoldás. A megoldás nem lehet más, mint ennek a szövetkezeti formának a fellazítása. Nem arról van szó, hogy a régi tsz-eket, vagy a középparaszti tsz-eket ott kellene hagyni, vagy nem támogatni, vagy engedni őket felszámolni. De arról van szó, hogy a jövőben a szövetkezésnek más formáit, a parasztsághoz közelebb álló formáit segítsük. Az a kérdés milyenek azok a formák?

A magyar szövetkezeti mozgalomnak másik útját segítsük kidolgozni és legalább olyan erővel támogassuk, mint az egyedül üdvözítő tsz-eket támogattuk. Engedjük meg, hogy a parasztság a szövetkezésnek olyan más formáját, amit maga helyesnek tart megvalósíthassa és akár 10-15 féle egymás mellé rendelt, de különféle utakon tudja megvalósítani. Ilyen formában próbáltam megszövegezni a parasztság kérdését. A parasztság azzal szövetkezhessen, akivel akar. A másik dolog az, hogy a szövetkezetben lényegében nagyobb kötöttségitől) eltekintve teljesen úgy gazdálkodhassanak, ahogyan jónak látják. Tehát először azzal szövetkezzenek, akivel akarnak, úgy gazdálkodjanak, ahogy akarnak, és harmadszor, hogy a szövetkezet gépeket vásárolhasson és akkor megvalósíthatjuk a szövetkezeti mozgalom újj áteremtésének feltételeit. A szövetkezetnek minden formáját próbálják ki, kísérletezni kell és ehhez meg kell adni a támogatást.

Azt szeretnénk, hogy a vita a maga való összefogásában mutatja meg a so- mogymegyei parasztok és vezetők tapasztalatai alapján, hogy miért volt helytelen az eddigi út és olyan javaslatot tegyenek, amelyeket somogymegyei vezetők szinte azonnal megvalósíthassanak, és abból törvényjavaslat vagy rendelet legyen.

Fábián Zoltán elvtárs üdvözli a megjelent Dobi István és Tildy Zoltán elvtársakat. A vitát megnyitja, felkéri a jelenlévőket, hogy mondanivalójukat röviden, tömören adják elő.

Görög János elvtárs, a somogytúri Új Elet tsz. elnöke:

Ne vegyék rossznéven az elvtársak, én nem vagyok író és ha tőlem nem olyat hallanak, amellyel teljesen egyetértenek, szeretem a magyar parasztokat, mert fajtám. És lehet, hogy elfogódott vagyok.

Hat-hét éve meglévő hibákat ismerjük valamennyien. A magyar parasztságunk millió sebtől vérzik és nem tudtuk eddig meggyógyítani. íme elérkezett az idő, amikor megkezdhetjük gyógyító munkánkat. A magyar szövetkezet 6—7 éve tönkrement, és vele a dolgozó parasztság is. Tönkretették az egész magyar magtermelésünket, szőlészetünket, exportunkat és végül tönkretették párt politikánkat is, amelynek keretén reméltük a magyar népnek megfelelő ideális kommunizmus kialakulását, klasszikus közgazdasági élet kibontakozásával és tartósságával.

Tervszerű számítással tették lehetetlenné a magyar mezőgazdaság és kertészeti szakemberek ezreit. Kiölték a magyar parasztság zöméből a földhöz való ragaszkodást, szeretetet, az alkotó és termelő készséget. Évek hosszú során át zaklatták és zsarolták őket, 1947-től kezdve megtöltötték velük az ország valamennyi börtöneit, rabgazdaságait. Ezerszámra hurcolták el őket az Andrási út 60-ba, meg ahol csak érték a legkülönféle trükkökkel tették lehetetlenné őket. Tönkre tették egyszerű családi életüket és sárba tiporták a magyar parasztság becsületét.

39