Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
I. fejezet: A forradalom okai és somogyi előzményei
Úgy gondolom pártunk és kormány adós a dolgos magyar parasztságnak. De adósa vagyunk mi valamennyien, mert nem előbb cselekedtünk és mert nem előbb kézbevenni parasztságunk ügyének rendezését. De még most sem késő, elérkezett tehát az idő, de mielőtt rátérnénk Márkus István kezdeményezésének vitatására előbb kötelességszerűen kérjünk bocsánatot sokat szenvedett és verejtékezett parasztságunktól, akiknek szíve-lelke és szeretet(e) a föld rögéhez van kötve, aki sokszor keserű szájízzel, verejtékezve és könnyezve túrta a földet és termelt, hogy nekünk az ország egész területén legyen mit enni és emelett szónélkül viselte a súlyos állami terheket, zaklatásokat és meghurcoltatásokat és bebörtönzéseket. Hogy bocsánatot kérünk tőletek, országunk minden parasztjától és most innen Kaposvárról üzenjük nektek a szélrózsa minden irányában dolgozó becsületes magyar parasztoknak, hogy a mai naptól kezdve a Kormánnyal és Párttal egybeforrva jogászok és közgazdászok, írók és miniszterek, agronómu- sok és orvosok, mérnökök, gyári dolgozók és pártfunkcionáriusok, tudósok és parasztok a virágzó magyar mezőgazdaság helyreállításáért és a magyar parasztság ügyének rendezéséért harcolunk, (nagy taps) (...) Horváth Lajos, a megyei statisztikai hivatal ipari előadója: Végre elérkezett az az idő, amikor a gondolkodó ember a párt és a kormány vezetői előtt nyíltan és őszintén elmondhatja véleményét az országos politikai és gazdasági helyzetről. A közelmúltban az események pergése arra enged következtetni, hogy már többé nem kell félni attól, hogy az őszintén és a segíteni akarás szándékával kimondott szó bárkit hátrányos helyzetbe hozhat. Felszólalásomat az elmondottak alapján óhajtom megtenni, a vitaanyaggal kapcsolatban. Tekintettel arra, hogy a vitaanyag foglalkozik a hedrehelyi Búzakalász termelőszövetkezet helyzetével, amelyet én is nagyon jól ismerek, mert szüleim ebben a tsz-ben dolgoznak 1952, azaz az alakulás éve óta. Sőt édesapám elnöke volt 1955 év végéig — ez jogosít fel engem arra, hogy nem a száraz tények, hanem az élet mindennapi eseményei alapján elmondjam véleményemet a Csillagban megjelent Somogyi összegezés című vitaanyagnak a hedrehelyi tsz-ről napvilágot látott múltjáról és jelenéről. Néhány szót kívánok szólni elöljáróban a tsz.szervezésről. Az 1949 utáni időben kialakult gazdasági helyzet Hedrehelyen is úgy mint az ország többi községeiben azt eredményezte, hogy a dolgozó parasztság széles tömegei a gazdasági nyomás és adminisztrativ intézkedés következtében mindjobban elszegényedett, tönkrement. Szüleim és az alakítóbizottság többi tagjai a teljes lét- bizonytalságot látva más kiutat nem találtak, mint a termelőszövetkezet megalakítását. Én mint aki a közgazdasági egyetem másodéves hallgatója akkor nem tudtam jobban tanácsot adni szüleimnek, mint az előbbiekben említett megoldást. Meg kell mondani, hogy már az alakítás első napjaiban többek között én voltam az, aki meg akartam gátolni szüleimnek, illetve édesapámnak azt a szándékát, hogy a termelőszövetkezet további szervezésében részt vegyen. Ugyanis már alakításkor a belépő tagok névsorában józan paraszti észszel arra a megállapításra jutottam, hogy ezekkel az emberekkel nem lehet egy egészséges és gazdaságosan működő szövetkezetei kialakítani. Elemezve a belépő gazdák életkörülményeit nem volt nehéz megállapítani, hogy ezek az emberek és szüleim a nyomasztó adó és begyűjtési terhek alól menekülve kedvte- lenül választották ezt a látszólag kevesebb bizonytalanságot ígérő megoldást, 40