Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

I. fejezet: A forradalom okai és somogyi előzményei

hogyan képzelem el, mint a cikk szerzője ezt a vitát. A cikk azért keletkezett, mert sokan az írószövetségben és azon kívül Budapesten és vidéken évek óta úgy érezzük és látjuk, hogy valami a magyar mezőgazdaságban nincs rendjén. Kezdetben arra voltunk hajlandó(k), hogy felfüggesszük ezt a gyanút. K(é)sőbbiek során észrevettük azt, hogy kisebb-nagyobb kijavítható hibák lennének csak, de rájöttünk, hogy valami mélyenfekvő hiba van a dolgok mélyén. Ezért határoztuk el alaposabb tudományos műszerrel a mezőgazdaság helyzetét vizsgálni és megkerestük a hibák közötti összefüggést. Ezért jöttünk Somogy megyébe is, és töltöttünk négyen itt két hónapi időtartamot. Somogy megyei vizsgálódások teljesen igazolták azt, amit előre sejtettünk, hogy a hiba az alapelvekben van. Azok számára, akik a cikket nem olvasták, vagy olvasták és nem mindenre emlékeznek, szeretném kiemelni, ami e cikkben van. Lényeges mondanivalója az, hogy a tsz. forma, amelyet 1948-49 óta a párt és a kormány mint egyedül valót állított előtérbe és elterjesztésére sem az anyagi, sem a politikai eszközöket nem sajnálta, ez alapjában véve hibás és parasztságunk igényeivel összevetve nem megfelelő.

Miért hibás? Mélyebben bele kellett mélyedni a mi parasztságunk igényeinek vizsgálatába. Erről szól az első, második fejezet. Ez nem az én egyéni munkám volt, hanem közös munka. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a mi mezőgazdaságunk az elmúlt négy-öt évtized folyamán túlhaladt azon a fokon, ahol a Szovjetunió mezőgazdasága tartott, több ágú, erősen állattenyésztő mezőgazdasággá fejlődött, és különösen jellemző ez a dunántúli tájon, de az ország más vidékein is. Ennek a mezőgazdaságnak nagyüzemi átszervezése úgy mehet egészségesen, ha a mezőgazdaság összhozama (tekintetében) a nagyüzem felül tudja múlni a kisüzem termelését.

A másik az, hogy a mi parasztságunk éppen ezért, mert a paraszti mező- gazdaság 1945 óta erősen árutermelő, a mi parasztságunk nem azonos Ke- leteurópa parasztságával, kultúráltabb, igényesebb, amely a nagyüzem olyan formáját fogadná el, amely Magyarországon fejlett paraszti gazdálkodásnál többet tud nyújtani. Nem árt kimondani azt, hogy nem igaz az, hogy nálunk a faluban a kulákság, vagy a szegényparasztság játsza a szerepet. Nem arról van szó, hogy nincsenek kizsákmányoló nagygazdaságok, vagy a szegényparasztság ne lenne politikailag fejlett és öntudatos. De arról van szó, hogy a mi falvainkban a földosztás előtt és óta a parasztságnak nagy tömege a középparasztság és a tsz-ek megteremtésében, gazdálkodásában ezek tapasztalataival kell számolni. Másként merül fel a nagyüzemi gazdálkodás fölénye. Nálunk nem elég, hogy a gépállomások segítségével a szántóföldi múvelés(t) valamiként biztosítjuk, mert ebből trágyázás, állattenyésztés nem fejlődik. Fölényt a nagyüzem akkor teremthet meg magának, ha abban teljes odaadással dolgoznak a parasztok. Tehát nálunk az önkéntesség tízszeresen előfeltétel.

El kellett ítélni a mezőgazdaság kollektivizálásának eddigi módszereit. A mezőgazdaság általános visszaesése, 1951-52-53-ban meginduló pangása igazolták azt, hogy valami alapvető hiba van. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a mezőgazdaság tervében volt a hiba, mert valami szigorú határidőt jelölt ki a párt, olyant, amit a parasztság nagy tömege nem fogadott el. Ebből szükségszerűen adódott az, hogy a vezetők ezt a határidőt betarthassák, erőszakot kellett, hogy alkalmazzanak. Ha a tervet teljesíteni akarták, akkor eljutottak oda, hogy gazdasági, vagy politikai nyomást vegyenek igénybe. Az erőszak tehát nem az egyes emberek hibájából adódott, nem a természetük rossza38