Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

sában közreműködött volna, hogy II. r. vádlott a rendőrséget irányította és ellenőrizte volna, hogy az államtitkot képező adatokat erőszakosság kilátásba helyezésével követelte volna. E vádpontokra meggyőző peradat nem bizonyul.

Egyebekben a vádlottak védekezése nem volt elfogadható.

Gábriel János a tárgyaláson ficsurnak nevezte azt a Kunszabó Ferencet, aki a Vaskombinátban a munkástanács választás után megjelent, akit a vádlott szerint ekkor ki is utasítottak az üzemből. Mégis amikor ugyanez a Kunszabó közli a vádlottal, „a nép kivánságát” ellenvetés nélkül teljesiti azt a vádlott. A vádlott tudta, hogy a nép nem az ilyen személyeket bizza meg követelésének tolmácsolásával, hogy Kunszabó legfeljebb a hozzá hasonló elemek és a saját nevében beszélhetett. Amikor tehát teljesítette ezt a követelést kifejezte, hogy egyetért azokkal. A bekisérés gyalogosan, megszégyenitő módon ment végije. Ezután még a lehetőség sem volt meg ahhoz, hogy a párt vezetői a Somogy megyei események irányitásába beleszólhassanak. Pártbizottság tagjai- nak bekisérésénél mindkét vádlott közreműködött. A börtönben a bekisérteket mindaddig közönséges bűnözőként kezelték és külön cellákban tartották, amig az ügyészség részéről a börtönnek más utasítást nem adtak. Nagy Józsefnek B. Horváth János kifejezetten meg is mondotta, hogy a legteljesebb biztonságban érzi magát otthon, ennek ellenére bekísérte őt a vádlott a börtönbe. De bekísérte azt a Törekes Ferencet is, aki betegen feküdt a lakásán, akinek már a betegsége folytán is otthon kellett volna továbbra is feküdnie. Az ügyészségnek adott utasítás kifejezetten letartóztatásokról beszél és arról, hogy e személyek veszélyeztetik a magyar nép szabadságharcának sikerét és az állampolgárok életét és biztonságát.

Ilyen körülmények mellett a megyei bíróság nem védőőrizetnek, hanem letartóztatásnak tekintette a vádlottak idevonatkozó cselekményeit. Az ügyészségnek szóló utasításon szereplő aláírást a szakértő határozott véleménye alapján a megyei bíróság a vádlott kezétől származónak tekintette. I. r. vádlott beismerte, hogy a nemzetőrség létrehozását Adorjánnal megbeszélte. Ez a megbeszélés a letartóztatásokat követő időben volt, akkor amikor a pártnak, mint a proletárdiktatúra irányítójának a működése lehetetlenné vált, akkor, amikor az ellenforradalom nyíltan is erőszakos cselekményekben folytatódott. Ennek a megváltozott helyzetnek a megerősítésére, megszilárdítására hozták létre a nemzetőrséget. Ezért a megyei bíróság Gábriel János bűnösségét e tényállás-részben is megállapította.

Törekes Ferenc határozott vallomása alapján bizonyított volt, hogy nevezett letartóztatásában Nagy József II. r. vádlott volt az irányitó.

Kétségtelen, hogy mindkét vádlott magatartásában lényeges pozitívumok ismerhetők fel. Ilyen lényeges pozitívumok I. r. vádlottnál, hogy 30-án a felizgatott tömeg két alkalommal is igyekezett csillapítani, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a két pártbizottsági dolgozó betegség, illetve bérszámfejtés miatt az épületben maradhasson, hogy intézkedett aziránt, hogy a letartóztatottakat a készülőben lévő erőszakos támadástól megóvja. Ilyen pozitívum II. r. vádlottnál, hogy a pártbizottság tagjai köré fegyveres katonákat állított, nehogy a huligán elemek megtámadják őket, ugyancsak hozzájárult ő is a két dolgozó ottmara- dásához, a letartóztatásoknál nem erőszakoskodott, sőt a körülményekhez képest nagyfokú emberiesség jellemezte magatartását, főleg Kerekes és B. Horváth AVH-s tisztekkel kapcsolatosan, a letartóztatottak ellen tervezett akció elhárításában közreműködött.

383