Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása
Ezek a pozitívumok a vádlottak javára szóló körülmények, de nem olyan tényezők, amelyek a vádlottak bűnösségét kizárhatnák. Mindkét vádlott kellő értelemmel bir ahhoz, hogy lássa cselekményének súlyát. Mindkettő tisztában van azzal, hogy a párt vezetőinek letartóztatása a vezető személyek börtönbezárása már nem a hibák kijavítását, nem a népi demokratikus rend megszilárdítását eredményezi. Ellenkezőleg olyan helyzet állott elő éppen a bekisérések következtében, amely már semmiképpen nem nevezhető népi demokratikus rendszernek. Kihatással volt a kaposvári történés az egész megyére, az egész megyében ettől kezdődően letartóztatások és leváltások történtek, a huligán, rendszerellenes elemek kerekedtek felül. Mindezeket a vádlottak a későbbiek során személyesen is tapasztalták. Ennek ellenére továbbra is vállalták megbízásukat, sőt Nagy József még november 2-án újabb kinevezést kapott. Gábriel János I. r. vádlott az ellenforradalmi időszak alatt egészen november 4-ig a megyei forradalmi tanács elnöke volt. Bár a vezetést kiengedte kezéből, - mert nem az irányitói készség, hanem inkább a hangzatos szólamok, az önmagát dicsérő beszédek jellemzik és az események irányitói elsősorban a hangoskodásuk és huligánságuk által népszerűvé vált Hamvas, Poldesz, Farkas, Kunszabó és hasonló társaik voltak, a pártbizottságon mint a forradalmi bizottság elnöke tevékenykedett, mint a bizottság vezetője hajtotta végre a be- kisérést. E cselekményével uj fordulatot idézett elő a Somogy megyei eseményekben. Ez a magatartás kiemelkedő jelentőségű, annak ellenére is, hogy a vádlott a felizgatott tömeg hatása alatt volt. Mindezekre figyelemmel a bíróság I. r. vádlott cselekményét a vád szerint a BHÖ. 1. pont (1) bekezdésében felvett szervezkedés vezetésével elkövetett bűntettnek, továbbá BHÖ. 379. pont (1) bekezdésében meghatározott személyes szabadság megsértése bűntettének tekintette. Nagy József II. r. vádlott magatartása — minthogy nem nyert bizonyítást, hogy a rendőrséget ellenőrizte és irányította volna - a megyei bíróság megítélése szerint nem annyira kiemelkedőjelentőségü, hogy őt vezetőnek, kezdeményezőnek lehetne tekinteni. Ezért az O cselekményét az ügyész által módosított vád szerint a BHÖ. 1. pont (2) bekezdésében és a BHÖ. 379. pont (1) bekezdésben meghatározott bűntettnek tekintette. A büntetés kiszabásánál mindkét vádlottnál enyhítőként értékelte a fentiekben leirt pozitívumokat. Enyhítő körülményként vette ezen kívül I. r. vádlottnál az idős kort és a büntetlen előéletet, II. r. vádlottnál azt, hogy a tényállásban megállapított cselekmények vonatkozásában a vádlott a Törekes féle esetet kivéve beismerő vallomást tett, mely vallomásból megbánás tükröződik. Ezzel szemben súlyosbító körülményként vette mindkét vádlottnál a hal- mazatot, II. r. vádlottnál a büntetett előéletet. Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság úgy látta, hogy a vádlottakkal szemben a törvényhely szerinti legkisebb büntetés is túl súlyos, a büntetés törvényes céljainak elérése a rendelkező rész szerinti büntetés is elegendőnek, illetve alkalmasnak mutatkozik. Ezért a B. H. Ö. 11. pont (1) illetőleg (2) bekezdés és a Btá. 51. par. (2) bekezdés c. 9. alpontja alapján, valamint a Btá. 57. par. alapján szabta ki a rendelkező rész szerinti börtönbüntetést. Az egyes jogoktól eltiltás a Btá. 40. par., a vagyonelkobzás a BHÖ. 11. pont (5) bekezdés és a Btá. 38. par., az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btá. 54. par., a költségfelöli rendelkezés a Bp. 244. par.-án alapszik. Szántó József tanú vallomásában elmondotta mindazon körülményeket, amelyeket a tárgyaláson meg nem jelent Tóth István nyomozati vallomásában 384
