Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

básak, de nem ellenforradalmárok. A résztvevőkkel szemben mi a párt álláspontja? A kormánynyilatkozat szerint álláspontot foglaljuk el. Akik szerveződ voltak és akik november 4. után sem ültek babérjaikon, azokat felelősségre kell vonni, azért mert akadályozzák a kibontakozást.

Azt mondják sokan még a becsületes emberek közül is némelyek, hogy egyetértenek a Kádár-kormány erőfeszítéseivel, de miért kellett a szovjet elvtársak segítségét kérni, hogy visszaállítsák a munkás-paraszt hatalmat. Nézzük meg elvtársak! Mi volt november 4-én a helyzet az országban és a megyében is. Az volt, hogy az ellenforradalmárok felülkerekedtek országos, megyei, községi viszonylatban. Volt-e valami szervezett erő. A pártot széjjelverték, a munkásosztály dezorganizálva volt és a parasztság sem tudott tevékenykedni. Hát talán volt a fegyveres erő. A fegyveres erőt is széjjelverték. Semmiféle szervezett erő nem állt rendelkezésre. Mit lehetett ebben az esetben csinálni. Ha a szovjet hadsereg segítségével is, de visszaállítjuk a munkások és parasztok hatalmát. A párt ezt csinálta. Van-e szégyenkeznivalója a pártnak ezért. Nincs, ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy a munkások, parasztok, értelmiségiek részéről később valószínűleg dicsérni fogják a pártot ezért és csak elismerőleg lehet szólni a szovjet hadseregről, hogy segített visszaállítani a munkások és parasztok hatalmát.

Vagy a fasizmus kerekedjen felül, törjön ki a 3. világháború, a mi véreink, a magyarok százezrei haljanak meg, menjen tönkre az ország, rombolják szét hazánkat, vagy pedig a szovjet hadsereg segítségével visszaállítsuk a munkások és parasztok hatalmát. Úgy gondolom, csak ezt választhatta, aki nemcsak énekelni tudta, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh rnagyar’j hanem cselekedett is a munkások és parasztok hatalmának visszaállítására. Úgy gondolom, ebben az időben nemcsak kérni kellett, hanem követelni is kellett a szovjet segítséget a munkás—paraszt hatalom visszaállítására.

Az idősebb elvtársak emlékeznek arra, hogy 1919-ben a magyar tanács- köztársaságot idegenlégiós csapatokkal verték le. Akkor nekünk nem-e erkölcsi kötelességünk volt az ország területén lévő szovjet csapatok segítségét kérni a munkáshatalom megmentésére. Ezért választhattuk ezt az utat. Úgy gondoljuk, a nép helyesli a mi választásunkat és egyetért ezzel a választással. Éppen ezért kell fellépni nagyon határozottan és bátran azzal a nacionalista, soviniszta uszítással, amely némely területen még mutatkozik megyeszerte és országos viszonylatban is. Mi csak elismeréssel és hálával tartozunk a Szovjetunió és a szovjet nép iránt, mert már kétszer szabadított fel bennünket, tette lehetővé, hogy megteremtsük a munkás-paraszt hatalmat. Ilyen barátunk még nem volt. Ha történt némi hiba a Szovjetunió és Magyarország viszonylatában, de nem a Szovjetunió használt ki bennünket, hanem mindig mi kértünk. Most is mi kértünk, és mint mindig, most is kaptunk. Amivel vádoltak bennünket, az uránérc és egyéb, meg lehet nézni. Még csak most kezdik, kóstolóba vittek ki.

A függetlenség kérdése hogyan néz ki. Egyesek hazafias érzését kihasználták. El volt nyomva a mi népünk hol a török, hol a német által. Önálló nemzeti életet nem éltünk. Ezért a mi népünkben a nemzeti érzés mélyebben tör fel, mint a többi nemzetnél, amelyek önállóan éltek. Semlegesként nem lehetett volna élni a mi népünknek. Vegyük figyelembe az ország fekvését. A népi demokratikus országok közé vagyunk ékelve. Gyenge kormány volt. Ha az imperialista hatalom hadseregét hozzák be és azokkal akarták visszaállítani a munkás-paraszt hatalmat. Még nem volt olyan példa, hogy az imperialista ha354