Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)

III. fejezet: A forradalom leverése és utórezdülései, megtorlása és meghamisítása

talmak visszaállították egy ország függetlenségét. De olyan példa volt, hogy rabságot hoztak rájuk. Ez hazaárulás lett volna a mi népünkkel és hazánkkal szemben. Eredményezte volna az imperialista rabságot és háború színtere lett volna országunk. Lenin világosan rámutatott kis és nagy nemzetek kapcsola­tára. Minden népnek joga van az önálló nemzeti életre és a teljes elszakadásra. Példa erre Finnország kérdése. A Sz.U. ebben a kérdésben erre az álláspontra helyezkedett. Azonosak az érdekeink a Szu-éval. Nem kell a Sz.U-nak terület, hiszen tudjuk, hogy hatalmas területek vannak megműveletlenül, tehát nincs rá szüksége, de szüksége van, hogy a magyar nép jól éljen, mert ez a szocializ­mus ügyét szolgálja. Annyit jelent, hogy a szocializmus táborában lehetünk független országként. Azoknak a becsületes embereknek, akik ezen a téren még nem látnak tisz­tán, világosan meg kell mondani ezt. Tanult-e párt a hibákból. Tanult, ezt lát­hatjuk a kormány intézkedéseibó'l is, és látjuk, hogy helyesen vezeti az országot. A diktatúra ez valahogy nem jól van. Világos, hogy diktatúra van és lesz is, de attól függ, hogy kinek diktatúra. Vájjon a tó'kés országban csak demokrácia van? Hát akkor az Egyesült Államokban miért nem engedik, hogy köztisztvi­selők lehessenek a kommunista párt tagjai? A haladó mozgalom tagjait miért üldözik Angliában, Franciaországban, Nyugat-Németországban miért tiltot­ták be a kommunista pártot? Osztály tartalommal kell feltenni a kérdést. Mi- nálunk demokrácia a nép széles rétegeinek és diktatúra az ellenforradalmi ele­meknek és az a baj, hogy ezt a diktatúrát nem ezekkel szemben alkalmaztuk október 23. eló'tt. Átmenetileg a diktatúra helyezkedett előtérbe. Nem tartóztattunk le szá­mos embert, aki résztvett a mozgalomban. Ezek ellentámadásra készültek és azt mondták, március 15-re megcsinálják, hogy vérbe borítsák az országot. Bún lett volna egész népünkkel szemben. Azt csináltuk, hogy „kérésükre” vé­dőőrizetbe küldtük őket, elküldte nyaralni a mi rendőrségünk. Akik ahelyett, hogy a rend és nyugalmat segítették volna megteremteni, bizonytalanság érzé­sét akarták felkelteni, azokat „saját kérésükre” elvittük üdülni és talán józan­ságra szoktatjuk őket és tiszteletre a munkás-paraszt hatalom iránt. Március 15-én figyelembe vettük a nemzeti hagyományokat. Régen május 1-én pár nap­ra őrizetbe vették a gyanús elemeket. Mi is ezt csináltuk. Ezért dicséret illeti rendőrségünket és karhatalmunkat, akik ezt rendesen megtették, és most már fél az ellenforradalmár. Történtek hibák. Azt majd utólag korrigálják. Azt hiszem ezen a területen is rendet csináltunk és fő feladat, mivel fegyvere­sen széjjelvertük és megfélemlíettük az ellenforradalmi erőket, hogy most már eszmeileg is széjjelverjük. (...) Az októberi események hatással voltak a tanács és a tanácstagok munká­jára is. A pártot széjjelverték, nem tudtunk helyes utat mutatni a tanácsoknak. Proletárdiktatúra pártvezetés nélkül elképzelhetetlen. Egyes ködösfejüek agyában felvetődhet, de ilyen nincsen. Leváltották és megfélemlítették a ta­nácsvezetőket. A kisemberekre, tanácselnökökre akarták ráfogni, hogy ráko­sisták, sztálinisták, és így lefejezték a régi vezetőket, pedig azok a nép ügyéért dolgoztak, ha kisebb-nagyobb hibákat követtek is el. Ezért a tanács is nehezen állt talpra és nehezen találták meg a tanácstagok is magukat. A tanácsok kezdenek helyreállni és a tanácstagok is kezdik magukat meg­találni. A tanácstagoknak feladata, hogy ebben segítséget nyújtsanak a járási és községi tanácstagoknak, hogy helyt álljanak és segítsék a politikai, gazda­sági kibontakozást. 355

Next

/
Thumbnails
Contents