Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
míg a rendőrségi szerveknél másnap került erre sor, s így teljessé vált a hatalmi fordulat a megyeszékhelyen. Október 30-a a megye községeiben hasonló események jegyében telt el, és számos adat birtokában megállapítható, hogy a járási székhelyközségek forradalmi bizottságai által hozott intézkedések egy része közvetlen összefüggésben volt a kaposvári fordulattal. Mindenekelőtt gondolunk itt a helyi hatalom átvételével kapcsolatos lépésekre. Ezen a napon alakult meg utolsóként Barcson kb. ezerfős népgyűlés során a járási forradalmi bizottság, mely gyűlésen részt vett a megyei kiküldött is. Több járásban már ezen a napon létrehozták a járási nemzetőrparancsnokságot, amely szorosan együttműködött az ottani katonai alakulatoknál is megalakult forradalmi tanácsokkal. Akárcsak Kaposvárott, a járásokban is a honvédség közreműködésével és többségében ellenőrzött keretek között kezdtek fegyvert juttatni a nemzetőr egységeknek, bár több helyen panaszolták fel, hogy igen lassan jutnak és kevés fegyverhez a községi nemzetőrök. Egyébként kb. 15—20 községben alakultak meg e napon a forradalmi szervek, s folytatódott a munkástanácsok létrehozása is, ennél fogva megalapozottan állítható, hogy a települések nagy többségében már működtek a néphatalom új demokratikus intézményei. Az utolsó októberi nap megyei történéseinek bemutatását annak előrebocsátásával kezdjük, hogy országosan a fegyverek zajának csendesedése, az egykori koalíciós és más pártok szerveződése voltak a nap fontosabb eseményei, megyénkben pedig a politikai-hatalmi fordulat teljessé válásának jegyében telt el ez a nap. A megyeszékhely legnagyobb, sőt a két hét legtöbb embert megmozgató eseménye volt a Kossuth téren megtartott újabb gyűlés, mintegy 10 000 ember részvételével. Nem teljesen tisztázható előzmények nyomán a megmozdulás fő szónoka a megye éléről 1946 végén elmozdított egykori kisgazdapárti főispán, Vidovics Ferenc volt, akinek megjelenése és szereplése többek számára a régi polgári világ visszatérését jelképezte. Utóbbiak közé nem csak a bukott hatalom képviselőit értjük, hanem a forradalmi események számos résztvevőjét is. A gyűlésen egyébként lelkes hangulatban konstatálták a bekövetkezett politikai változásokat, s itt is a nemzeti összefogásra hívták fel a lakosságot a szabadságharc és forradalom eredményeinek bebiztosítása és további céljainak elérése érdekében. A megyei forradalmi tanács ezen a napon nevezte ki az új vezetőket a rendőrség, az ügyészség és a börtön élére, s ténylegesen megkezdte irányító tevékenységét, folyamatos kapcsolatban állt a városban működő munkástanácsokkal, intézkedett a legkülönfélébb aktuális ügyekben. Ettől a naptól a megyei pártbizottság épülete lett a tanács székháza. Az új személyi feltételek megteremtésével párhuzamosan, az előző esti határozatnak megfelelően a rendőrséget és az ügyészséget kötelezték arra, hogy vegye őrizetbe ill. védőőrizetbe az AVH-s tiszteket és a fegyverrel rendelkező pártfunkcionáriusokat.23 Az intézkedés alapján több államvédelmis tisztet és pártvezetőt, pártalkalmazottat kísértek be még aznap a megyei börtönbe, majd sor került további őrizetbevételekre ill. önkéntes védőőrizetbe vonulásokra a következő napokban is.21A megyei forradalmi tanács vezetői intézkedtek a nemzetőrségnek a városban történő megszervezéséről, mely döntésnek a végrehajtása során támaszkodhattak a katonai tanácsokra, másnap pedig kinevezték a megyei nemzetőrparancsnokot. Ezen a napon a tanács vezetőségének állást kellett foglalnia az újjászerveződő szociáldemokrata és kisgazdapárt helyiségigényeivel kapcsolatosan is, illetőleg a két párt vezetői egyéb infrastrukturális segítséget is kértek működésük újraindításához. 18
