Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
A vérontás nélküli végkifejletben biztosan szerepe volt a megyei pártbizottság vezetőjének azzal, hogy óvakodott politikai hátteret biztosítani egy esetleges tűzparancs kiadásához. Nyilván legalább ilyen fontos tényezőként hatottak a tüntetők többségének magatartását mérséklő felszólalások is. A megye számos településén, nagyobb és kisebb községében tartottak ezen a szombati napon gyűléseket, többnyire felvonulásokkal egybekötve. Ezekről a megmozdulásokról fennmaradt néhány közvetlen forrás, de közvetett egykorü információkat több gyűlésről sikerült fellelnünk. A nap eseményeinek történetéhez az is hozzátartozik, hogy a rádióban elhangzott és a megyében közzétett felhívások nyomán nagyon sok helyen megalakultak a munkahelyi tanácsok, és több községben a helyi forradalmi szervek. Utóbbiak létrejöttéről nem áll rendelkezésre egyetlen eredeti forrás sem, bár valószínűleg hasonló módon került sor megválasztásukra, mint a későbbiek során. Sajátos vonulatát képezték a nap történéseinek a megye déli részén, a határsávban elhelyezkedő községek egy részében lezajlott felvonulások és gyűlések, ugyanis némely esetben lerombolták vagy megrongálták a szovjet, bolgár II. világháborűs emlékműveket, több községben kisebb csoportok önkényesen behatoltak a párt- és tanácsi irodákba, sor került az első iratégetésekre. Ez utóbbi egyfajta szélsőséges kifejeződése volt a gyűlölt beszolgáltatási rendszer által okozott sérelmekből fakadt indulatoknak. (Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy a megye más részein is előfordultak már október 26—27-én hasonló indulatkitörések.) Az események közül tragikus kimenetele miatt sajnos kiemelkedik a jugoszláv határmenti Berzence községben tartott tüntetés és népgyűlés, amelynek feloszlatása során négyen áldozatul estek a kirendelt határőregység fegyveres beavatkozásának.1 A konfliktusokkal terhes eseményekből leszűrt tapasztalatok, alapvetően pedig a meghatározó jelentőségű országos politikai fordulat befolyásolta a következő napok somogyi történéseit. Itt és most csak arra emlékeztetünk, hogy az uralkodó párt vezetése, mindenekelőtt Nagy Imre és hívei nemzeti demokratikus mozgalomnak, forradalomnak értékelték az október 23-ától kibontakozó felkelést és népmozgalmat, s ezzel nem csak a követeléseket ismerték el jogosnak, hanem a résztvevők tevékenységét, a létrejött űj helyi hatalmi szerveket is. A megyei vezetők október 28-i, egymásnak részben ellentmondó lépéseit a fenti körülmények, valamint a nap helyi eseményei motiválták. A szombati izgatott légkörű tüntetés miatt megerősítették a gyülekezési tilalmat, katonai erőkkel lezáratták a Kaposvárra bevezető utakat, hogy megakadályozzák a Kossuth térre tervezett gyűlés megtartását. Ugyanakkor a Nemzeti Tanács tényleges működtetése céljából ismét összehívták a munkástanácsok küldöttértekezletét, amelynek a lefolyását döntően befolyásolták a nyilvános hangosítókon is közvetített rádióadás hírei a politikai fordulatról, továbbá a gyülekezési tilalom ellenére mégiscsak létrejött tüntetés. Ennek sajátos momentuma volt a megakadályozására kirendelt katonai egység és a tüntetők viszonyának alakulása, amely végül is egyetértésben és barátkozással végződött.13 Feltételezhető, hogy a megyei vezetők és a velük még együttműködő új erők e kettős hatás alatt fogadták el a Nemzeti Tanács korábban már hivatkozott kiáltványait, amelyek tartalmazták az összes politikai követelést, továbbá együttműködésre szólították fel a megye lakosságát. A bizonytalanság azonban még mindig nem szűnt a forradalmi szerv kérdésében, és valószínűleg az országos politikában bekövetkezett fordulat miatt is 29-re ismét összehív13
