Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban. Válogatott dokumentumok (Kaposvár, 1995)
Szántó László: Bevezető: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek vázlatos története
ségekben került sor ezen a napon kisebb-nagyobb tüntetésekre vagy gyűlésekre. Sajnos legtöbbjükről csak közvetett adatok állnak rendelkezésre, de a csurgói gyűlés résztvevőinek jóvoltából a helyi sajtó alapján képet alkothatunk azok jellegéről.11 A nagyközségekben lezajlott népgyűlésekről annyit állapíthatunk meg, hogy azok résztvevői kifejezték lelkes egyetértésüket az országos követelésekkel, az egyre szélesebb körben forradalomként megélt eseményekkel. A népmozgalom kiszélesedése, az első helyi konfliktusok Október 27-én a megyei pártbizottság és a Zrínyi Kör vezetői megállapodtak abban, hogy kezdeményezik egy megyei ideiglenes forradalmi szerv létrehozását, mely döntést nem csak az ilyen szervek megalakulásáról szóló hírek motiválták, hanem a fővárosba indított küldöttség tagjainak a székesfehérvári forradalmi bizottság néhány tagjával történt találkozása is. A döntés nyomán röplapot adtak ki (1. a dokumentum fénymásolatát!), amelyen az aznap délután megtartandó gyűlésre hívták a városi üzemek és intézmények munkahelyi küldötteit, tehát a munkástanácsok vezetőit. Tulajdonképpen ez a felhívás adott döntő lökést és motivációt ahhoz, hogy a kaposvári dolgozók az üzemi és intézményi gyűlések keretében megválasszák munkástanácsaikat. A Pártoktatók Házában (korábban: Iparosszékház) megtartott több száz fős, meglehetősen forró és zaklatott légkörben lezajlott gyűlésen először csapott össze nyilvánosan a politikai változások felgyorsítását követelő kisebb csoport a hatalom megtartását az új taktikától remélő helyi politikai vezetőkkel, ill. a népmozgalom azon vezetőivel, akik továbbra is együtt kívántak működni az utóbbiakkal. Ennek következtében az ülés részben eredménytelennek bizonyult, hiszen a kibontakozó forradalmi változások radikálisabb hívei elhagyták a gyűlést, s az ott végül létrehozott Somogy megyei Nemzeti Tanács nem képviselte az összes helyi törekvést és csoportot. A tanács kiáltványát (1. a dokumentum fénymásolatát!) csak a másnapi küldöttgyűlés után tették közzé, amelynek tartalmát így nagymértékben meghatározták a 28-i történések. Ebből következően nem állapítható meg pontosan, hogy milyen megegyezés született (ha egyáltalán született?!), mert gyakorlatilag a személyi kérdésekben — ti. abban, hogy a megyei pártbizottság... stb. vezetői ne legyenek az új forradalmi szerv tagjai —, meglévő ellentétek okozták a gyűlés részleges fiaskóját. A nap eseményei azonban ezzel még nem zárultak le sem a városban, sem a megyében. A fent tárgyalt gyűlés közben egy növekvő létszámú tüntető felvonulás alakult ki a városban, amelyhez csatlakozott a küldöttgyűlést elhagyók egy része is. Az állítólag a megyeszékhelyre érkezett Kolozsvári Grandpierre Emil író állítólagos letartóztatásának híre arra késztette a főként üzemi munkásokból álló tüntetőket, hogy a megyei börtönnél követeljék a politikai foglyok szabadon engedését. Ezt követően a Szabadságparkban lévő nagyméretű szovjet obeliszk ledöntésére indult a tömeg. Valójában Kaposvárott ez volt az első olyan pillanat, amikor valós veszélye állt fenn annak, hogy a karhatalom, pontosabban az ilyen célból igénybe vett honvédség kirendelt egységével fegyveres úton fékezik meg az indulatok elszabadulását. A különféle források egybevetésével sem tisztázható egyértelműen, hogy a tüntetés radikalizálódásában milyen szerepe volt a gyűlésen történteknek, a fegyveres erő demonstratív felvonultatásának, illetőleg a helyi mozgalom radikális beállítottságú vezetőinek. 12
