Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)
II. fejezet A menekülő nyilas megyei, járási és községi közigazgatás összeomlása
parancsnokságok között. Különösképpen a községek bírái vonakodtak - többhelyütt a német katonai parancsnokságok rendelkezésére állni. Ez történt Iharosban is, ahol a német állomásparancsnok kérelmére Lőczi József községi bírót „egyik percről a másikra" a Bakony III. zászlóalj parancsnoka elmozdította helyéről - „a magyar és a német jóviszony további fenntartása érdekében". „Miután a kellő munkaerő soha sem lett megfelelő számban előállítva - sűrítette a németek indokait a főszolgabíróhz küldött jelentésébe a zászlóalj-parancsnok - így olyan színben tűnt fel a község lakossága, mintha a németekkel szemben a munkát szabotálnák." A községi bíró eltávolításához a csurgói járás főszolgabírája - dicséretére legyen mondva! - nem járult hozzá, csupán az idős bíró megsegítésére utasította a helyettíesbírót. 68 A súrlódások rendre a hadi-közmunka kirendelések miatt történtek. A német katonai alakulatok a lakosságot állandó hadimunkára kötelezték. E munkálatok különösen akkor váltak súlyossá, amikor a hadműveleti kormánybiztosok a polgári lakosság kiürítését is elrendelték, s így a hatóságok elsőrenden a lakosság kiürítésével voltak elfoglalva. A végső fejetlenségben és anarchiában már az otthonmaradó nők is vonakodtak a lovak befogásától és mindaddig megtagadták a hadimunkára való kirendelésüket, míg a főszolgabíró el nem rendelőé azt a számukra. Sokan közülük így is ellenálltak, mint a csurgói Házas Józsefné napszámos asszony, akit végül is a nyilaskeresztes járási pártszolgálat 1945. március 6-án kelt feljelentésére a főszolgabíró - elzárás helyett - 7 napi erődítési munka végzésére ítélt és büntetett. 69 Gyékényesen is megtagadták a nők a közmunkák végrehajtását, míg végül is - a gyékényest jegyző javaslatára - a főszolgabíró 1945. január 19-én elrendelte a nők honvédelmi munkára való igénybevételét a járásban, hogy ^ezáltal a menekültek részére szükséges fuvarozáshoz a honvédelmi munkára igénybevett férfiak felszabaduljanak." 70 Ilyen anarchikusán széteső állapotban íratta össze vitéz Endre László, a hadműveleti polgári közigazgatás vezetője - szigorú meghagyással - házról-házra járva a katonai szolgálatot nem teljesítő 1896-1930 között született férfiakat - 1945. január 17-én - Szombathelyről kiadott rendelkezésében. A csurgói járás 12 községében 5600 volt az összeírt 15-48 éves összes férfiak száma, akiknek - január 24-én - már a Csurgón működő 28. bevonulási központ parancsára - a csekély számú mentesítéstől eltekintve - azonnal be kellett vonulniuk. (Jellemző adatként közöljük, hogy Csurgón az 592 katonai szolgálatot nem teljesítő férfi közül 48 volt csak azoknak a száma, akiket - e végső bevonuftatási szűrő után - „visszahagytak" polgári foglalkozásukban. 71 A fejezet lezárásakor sommázhatjuk a székhelyéről kitelepített csonka megyei nyilas-közig a zgatás nyers képét! Láttuk a nyilas-megye összezsugorított alispáni hivatalának utolsó ügyiratait és tennivalóit, amelyek a rendkívüli körülmények között - a közigazgatás utolsó vonaglását jelezték, egy az ország határa, a demoralizált kétségbeesés felé sodródó törpe megyei hivatalnak, amelynek a munkáját nyilván motiválhatta az a körülmény, hogy a németeknek átmenetileg sikerült megállítaniuk a Vörös Hadsereg előrenyomulását. Ám az is kétségtelen tény, hogy maguk a nyilasok sem hittek a győzelmi híreszteléseknek, hiszen - különben - aligha hagyták volna megszakadni, egyetlen percre is, a közigazgatás folyamatosságát. A hivatal felbomló keretei között néhány félénk és gyáva kispolgár - tisztviselő - az összeroskadó közigazgatás épületének utolsó marionettjeként és karikatúrájaként - végezte a maga dolgát. A zűrzavar és a fejetlenség, 3 33
