Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

E.) Besenyő közszavakból keletkezett földrajzi nevek Mint arra fentebb utaltunk, Györffy György állította össze a besenyő közszavakból keletkezett földrajzi nevek listáját. Az ilyen típusú nevek Somogyban sem ritkák. /. Tepe vagy Tepej egy elpusztult falu Gillapuszta és Somogy vár közelében. A helynév a török 'töpe' szóból keletkezett, amelynek jelentése: halom, kiemelkedő hely. 2. Csej 1203-ban egy forrás Balatonszentgyörgy közelében. A szó a kipcsak típusú török nyelvekben meglévő, 'kis folyó, patak' jelentésű caj szóból származik. Az ország területén több helyen is felbukkan, s mindig olyan területeken, ahol besenyők vagy más, kipcsak típusú nyelvet beszélő népek (például kunok) települtek le. 3. Bögöre Kéthely határában tűnik fel, mint egy dombos hely neve. A szó nyelvészeink szerint a minden kipcsak típusú nyelvben meglévő bügür 'erdős domb, halom' jelentésű szóból származik. 4. Tokaj helynévre számos adatunk van az ország területéről, de Somogyból is: így például Tokaj puszta, erdő stb. található Kaposmérő —Kaposszerdahely határában, szintén Tokaj puszta Tengőd határában, Tokaji dűlő Bélavár határában. A név a keleti török nyelvekben gyakori toqai (rét, erdős mező) szóra megy vissza, amellyel sűrűn találkozunk török földrajzi nevekben. 5. Gyalán egy Büssü melletti település neve, amely a köztörök jüan 'kígyó' szóból származik. * * * Ha a besenyőkkel kapcsolatos összes felsorolt adatot térképre visszük, feltűnő, hogy ezek nem elszórtan, egymástól függetlenül jelennek meg, hanem mintegy tömbökben. Ilyen tömbök: 111 a Balaton déli partja, /21 a Dráva mente, /3/ a két Koppány völgye, /4/ a Kapós völgye, /5/ a Rinya völgye. Olyan helyeken tehát, amelyek elsősorban a nomád nagyállattartó gazdálkodásra voltak alkalmasak, nem pedig a földművelésre. Feltűnő továbbá az is, hogy ezeken a területeken szintén csoportosan bukkannak fel a régi török személynevekből keletkezett helynevek /Bajom, Kadarkút, Bár, Beleg, Csököly stb./ A nyelvtudomány sajátos magyar jelenségként tartja számon ezt a névadási módot, ugyanakkor ősi voltát azzal bizonyítja, hogy a török nyelvekben is általános ez a helynévtípus. Véleményünk szerint azonban, ha ez a névadási mód olyan területeken bukkan fel, ahol történeti módszerekkel bizonyítható valamely török népcsoportjelenléte, akkor inkább kell azt török — jelen esetben besenyő — sajátosságnak tartani s mint ilyen, a történetileg feltárt adatokat erősíti. Végezetül néhány szót a kutatás távlatairól. Úgy gondoljuk, hogy újabb okleveles adatok tömeges felbukkanása már nemigen várható. Ennek legfőbb oka az, hogy az utolsó ismert nagyobb arányú besenyő betelepülést /1122/ közel másfél évszázad választja el attól az időszaktól, amikor általánossá vált a jogi ügyek írásban való rögzítése, s ez alatt az idő alatt nagyobb részt végbe ment a besenyők feudalizálódása, gazdasági, nyelvi és kulturális integrálódása. Hogy