Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)

Hogyan látta Dselálzáde Kaposvárt és annak 1555. szept. 4-17-i ostromát? »Bastyai égbe nyúltak, árkának feneke a tenger vizéig ért le, palotáinak párkányai az égboltot érintik, belseje a szörnyeknek és a kutyáknak tanyája s tömve van a tévelygő gyaurok dögtesteivel, falai erősek, szilárdak s a levegőbe merednek.« Majd így folytatta: »Amikor Tujgon budai beglerbég csapatai Kaposvárhoz közel fekvő Szent Jakab nevú vár közelében megállapodtak, a benne levő gyehennára való gyaurok - mivel nem volt elég erejük megbirkózni a győzelmes sereggel, - futásra vévén a dolgot, sötét éjjel szétfutottak és üresen hagyták a várat. A Kaposvár mellett levő Mére nevű párkányban pedig négyszáz lovas volt a tűzrevaló gyaurokból. Azon éjjel felgyújtván a párkányt, összes háznépeikkel Kaposvárba mentek és eltorlaszolták a kapukat. A következő napon a győzelmes beglerbég és az emirek az izlamnak diadalmas seregével megindultak Kaposvár felé. De már előbb egy csapatot küldött volt előre, hogy a várat fogja körül. Amint a várban levő pokolra való gyaurok értesültek a dolgokról, egy csapat vitéz és harchoz értő tigris kijött a várból, hogy harcot kezdjen az előrejött gázikkal s a vár előtt megverekedtek. A pokolra valók szemtől szembe állván a győzelmes sereggel, az Istent imádó muzulmánok kezeiben levő kardok szomjaztak az ellenség vérére s eme lélekpusztító harcban jól lakván vele, arcuk olyan piros lett, mint a rózsa. Az igaz hit híveinek kezében levő íjjak meggörbítvén derekukat, a róluk elszabadult nyilak mint madarak repültek a pokolra való gyaurok testére és abban csináltak maguknak helyet. Ikindi idejéig tartott a heves harc, mikor Isten kegyelméből lengedezni kezdett a győzelem szellője s a hit harcosai győzelmet arattak, a bálványimádók hada pedig legyőzetett és megveretett. A győzelem nyoma látható lőn itt, Levágatott, porba hullott a gyaurok hada. Csodálatos, igen nagy ütközet volt ez, A gyaurok életét szélnek szórták.' A föld a vértől rózsaszínű lőn, Az ellenség vére Dzsihunná nőtt ekkor. A fejek a föld színére hullottak, A sírás pedig felhallatszott az égboltig. A vér gőzétől éj borítá be a mezőt, S a villogó kardok villámlásoknak tetszettek. Vérpatakok folytak a testekből, S a lélekben nem maradt hely a testben maradásra. E közben a megnevezett beglerbég is megérkezett az igaz hit seregével. A nevezett vár a Kapós nevű víz közepén fekszik, mely egészen körülveszi s minden oldalról nehezen járható hegyek kerítik. Széles árkán belül van egy nagy palánk, ezen belül az erős párkány és harminc rőfnyi árok tele vízzel. A párkány minden oldala földből, deszkából és gerendákból van építve és bástyákkal ellátva. A párkány meteriszek mögé több helyen felállított ágyukkal és 500 puskás gyaurral volt megrakva. A győzelmes bégek a diadalmas sereggel több helyen közelről bekerítették ama híres várat. Éjjel-nappal folyván a harc és küzdelem, a győzelmes gázik rendkívüli erőfeszítést fejtettek ki. Egy talpalatnyi föld sem volt, ahol a harc tüze nem lobogott volna. A harc tüzének szikrái miatt a gyaurokra nézve csak baj volt a vár. A büntetés tüzének lángolásától szűkké vált a világ a gyehennákra valóknak. A pokolra valók puskáinak és ágyúinak füstje felhőkké alakult, a golyók eső módjára hullottak s a halál szele mind a két részen lerázta az élet fájáról a gyümölcsöt. A vértanúság rangján elnyert gázik a paradicsomba jutottak és annak boldogságában részesültek, ellenben a szerencsés gázik nyilaitól és puskáitól eltalált bálványimádóknak piszkos lelkei a legalsó pokol tüzére kerültek. A hit harcosai amaz aljasoknak vízzel telt árkait eltöltvén fával s arra SS