Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)

nem annyira fegyverrel, mint a beléjük vert félsszel őket legyőzte, és három erősséget minden fáradságos munka nélkül bevett. Ezek között volt Kaposvár. Ezen erősség ez üdőben Dersffy István és Farkasé volt. Mely erősséget a nevezett budai kapitány ágyukkal ostromolta, mely is (úgymint Kaposvár) Istvánffy szerint (19. könyv 357. 18.) a természet által annyira megerősítve lenni látszott, hogy azt bár mely táborral is bevenni lehetetlennek hitték, kivált, ha a várba levő ostromlottak is hasonló vitézséggel és erővel védelmezték volna magokat: azonban a rablók vezére, bizonyos Szeles Péter megijedvén, miután az erősséget öt-hat nap védelmezte, ámbár még a közlekedés elzárva nem lévén, a szükségesek is el nem fogyván, a vár továbbra is védelmezhető lett volna, mielőtt Dersffy István a segedelemmel és két ágyúval megérkezett volna, társaival együtt az erősséget odahagyta, titkon megszökött, és az erősséget hűségtelenül az ellenség kezébe jutni engedte; mely vétkének és egyéb rossz tetteinek büntetését ugyan elnyerte, mert Pápán megesmeretvén elfogatott, és Török Ferenc, Bálintnak fia által felakasztatott, így a legrosszabb embernek tette miatt az oltalom nélküli erősség, a zsarnokot befogadta. Ezen erősség mocsáros helyen volt építve, melyet a Kapós folyó körül vett, és körüle tavat formált, melybe a sás és nád annyira megnövekedvén, hogy a partjait látni és a víznek lassú mozgása miatt annak merre folyását kivenni nem lehetne. És mindezek 1555-ik esztendőben történtek, mint ezt a bekövetkezött rossz üdők elegendően bizonyítják.« Forrás: Mathiae Belli: Notitia Comitatus Simighiensis a Georgio Gyurikovits ex exemplari Bibliothecae Primatialis descripta. 20. o. OSZK. Kézirattár. Fol. Lat. 3374. Steiermarkisches Landesarchiv Graz — "Militaria 1546." Im letzten Akt vor der Mappe. "Rechnungen" gibt es bei Nachricht "dass der Türk das Schloss Khapuschivar von Filipovic eigenommen haben soll." Okányi Pál: Somogy megyének közigazgatása a török uralom alatt és után a megye visszaállításáig. Kaposvári Áll.Főgimn.értesítője 1891/92. 34. 1555. Dselálzáde Musztafa: Kaposvár ostroma Dselálzádé Musztafa - vagy saját szavaival: Musztafa bin Dselál (az 1400-as évek végétől 1575-ig) II. Szulejmán szultán udvari történetírója volt, aki a kor riportereként - mivel a valóságot úgysem írhatta meg - eltúlozta a látottakat s zengte a török fegyverek dicsőségét. E körülmény magyarázza a törökök stílusának túlzásait, amely kései utódjára: Evlia Cselebire csakúgy vonatkozik, mint saját magára. Dselálzáde Somogy területén »az alávaló gyaurok« kezén lévő várak közül többször emlegette: Papocsát (Babócsa), Bilvárt (Bélavárt), Berzehcsét (Berzence) Ötvöst, Palkonyát, Sellyét, Kanizsát, Hatvant és Zákánt. A felsorolt várak közül Berzencét és Babócsát tartotta a legnagyobbaknak és a legfontosabbaknak, mint amelyekben, akkor amikor ott a török uralom már berendezkedett, 500-500 mohamedán lakos lakott. Mindkét vár »kulcsa volt a piszkos gyaurok országának és szilárd végső gátja a feslett erkölcsű makacsoknak, páratlan tornyaik hegyhez hasonlók, falaiknak orma a Szaturnuszig, alapjuk pedig a föld gyomráig ért. Városuknak és külvárosuknak terjedelme Nagy volt, mint a világ területe.«