Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

bőkezűségünket az említett nemesek összessége iránt és hűségüket fel akarván emelni méltóságunk és kegyelmünk magasabb ékességéhez, az említett vármegye nemesei ugyanazon egyetemének a főpapok és a bárók tanácsából szabad elhatározással és biztos tudomásunkkal ezt a címert vagyis dicsőségük jelvényét adtuk, ajándékoztuk és adományoztuk, sőt jelen oklevelünkkel adjuk és juttatjuk, tudniillik égszínkék mezejű pajzsot, melynek alján aranyfényű korona csillog, amelyből az oklevél szélének irányába forduló, könyökben hajlott páncélozott kar három szőlővesszőt, azaz zöldellő venyigét tart, melyről három levél és két fürt csüng. Ennek a címernek pedig igaz magyarázata, hog ezek a híveink a szent koronához és felségünkhöz állhatatosan ragaszkodtak, jóllehet — mint fentebb érintve volt — sok és különböző ellenséges cselekedeteket és sérelmeket szenvedtek el és tapasztaltak meg, sőt kemény támadásokat is átéltek, a mi és országunk több ellenségével sok csatát vívtak és más híveinkkel együtt győztesen tértek vissza, így joggal és méltán kiérdemelték, hogy mindezt e jelvény díszei ábrázolják. A venyigék és róluk csüngő fürtök a föld termékenységét és a bor bőségét jelentik, amelynek e megyében akkora a bősége, hogy országunk más gazdagabb vármegyéihez lehet hasonlítani. A pajzs fölött egyenesen álló ezüst színű sisak, amelynek csúcsáról különféle színű virágok mintegy erősebb fuvallattól mozgatva lengenek mindkét oldalon alá. A sisak taraján egy vörös és fehér színekkel sakkosan ékes sas emelkedik szétvetett lábbal, szárnyát repülésre tárva, fején arany koronával, miként és ahogyan ez jelen oklevelünk elején, vagyis fejrészén a festő művészete által tulajdon színeiben lefestve látható. Úgy határoztunk, hogy a fent említett nemesek közössége és egyeteme, meg valamennyi utódok az előbb említett címert és dicsőségük jelvényét mostantól kezdve a jövőben országunk címert viselő egyéb városainak és vármegyéinek szokása szerint csatákban, bajvívásokon és harci tornákon, párviadalokban és minden más katonai gyakorlatok alkalmával használhassák és vele élhessenek. Egyébként kedvezésünk és kegyünk bőségesen áradó teljességével azt akarván, hogy a címer és jelvények fenti adományozását további ékességekkel is feldíszítsük, s más alkalmas használat mellett közösségetek pecsétjeibe is beiktassátok, ugyanezeknek megengedjük és hozzájárulunk, hogy az említett vármegye nemeseinek egyeteme a maga részére pecsétet készíttethessen és ezt mint egyedül közhitelűt használja és azzal élhessen a vármegye nemességének egyetemét érintő bármely ügyben, s a címernek és a jelvényeknek díszeit a pecsétbe bevésethessék s jelen jóváhagyásunkkal és külön engedélyünkkel fel vannak hatalmazva, hogy szabadon és akadálytalanul vörös színű viasszal pecsételhessék meg és jelölhessék meg valamennyi iratukat, nevezetesen leveleket, igazságszolgáltató (iratokat), bizonyítványt, peres iratot, ítéletlevelet vagy bármely mást, amelyet pecsétjük rányomásával vagy felüggesztésével adnak ki vagy készítenek. Mindezeknek hiteléül és bizonyságául, ereje és örök érvénye érdekében bocsáttattuk ki jelen oklevelünket, megerősítve azt függő titkos pecsétünkkel, amelyet Magyarország királyaként használunk. Kelt Budán vízkereszt ünnepén az Ur ezernégyszázkilencvennyolcadik, magyar stb. királyságunknak nyolcadik, cseh királyságunknak pedig huszonhetedik esztendejében." Forrás: Somogy megyei Levéltár, XV. 3. (Mohács előtti oklevelek gyűjteménye) 91. sz. 25. 1508. A zselicszentjakabi és a somogyvári apátságok vizitáció ja Megyénk e két XI. századi alapítású monostorának életében fél évezred elteltével jelentős változások történtek. Az előző oldalakon olvasottakkal kap-