Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

csolatosan — tanulságos összehasonlításul — olvasókönyvünk hasábjaira vettük azokat a hivatalos ellenőrzésekről készült jelentéseket (vizitációkat), amelyeket 1508-ban végeztek megyénk területén a pápai és a szerzetesrendi előírások alapján a hivatalos ellenőrök (vizitátorok). A zalavári apátok ellenőrző kőrútjuk alkalmából először a zselicszentjakabi apátságot látogatták meg 1508. márc. 15-én, majd csaknem két hét múltán: márc. 26-án a somogyvárit. A zselici apátság kivonatos vizitációja — Pataky J.V. fordításában: „Az apát elég tiszteletreméltó életet élt rendtársaival együtt. S mindent olyan rendben találtunk, ahogyan azt az előd-apátok ebben a monostorban elrendelték. Hibául csak azt állapítottuk meg, hogy szerfölött magas e Szt. Jakab-apátság szolgaszemélyzetének létszáma, akik a monostor javait feleslegesen fogyasztják, mert nem volna rájuk szükség, s akik a saját fejük szerint — minden fegyelem, szigorúság nélkül — jönnek-mennek a monostorban; ezt nyíltan kifogásoltuk. Az apátnak öt rendtársa van." A vizitációból tehát kiderül, hogy a zselici apátság kislétszámú apátság volt, az apáttal együtt csupán hat szerzetes. (A normális létszám 12 kellett volna, hogy legyen!) A szolgák alatt nemcsak majorosok, kanászok, inasok, lovászok, tehenészek, kertészek értendők, hanem a gazdatisztek, a kasznárok, a lovaskatonák, sőt a tisztek is. A somogyvári Várhegyen — amely 60-70 méterre emelkedett ki a Balaton vízszintjéből — épült apátság vizitációjáról pedig ez olvasható kivonatosan: „Ebben a monostorban nincs semmiféle szerzetesi fegyelem. A monostor kormányzója (commendator = világi pap, vagy világi ember) még élelmezést sem ad a szerzetestestvéreknek, és semmit sem törődik a monostorral, amelynek az épülete romos, a szerzetesek celláinak tetőzete rossz, becsepeg az eső. E miatt a szerzetesek már aludni sem tudnak nyugodtan. A gerendázat állapota fenyegető, nemcsak a templomban, de az alvóházban is. Öt szerzetes közül kettő már olyan öreg, hogy a templomi közös imádságban már hasznavehetetlenek, az egyiknek elhomályosult a látása, a maradék kettő pedig folyton úton van a királyi parancslevelek végrehajtásában. És, hogy röviden foglaljuk össze kifogásainkat, minden ép olyan silány állapotban van, mint ahogy az előző visitatiók találták és kifogásolták. És ha erről a monostorról hamarosan gondoskodás nem történik, elpusztul." A vizitáció a pusztuló monostorról tehát azt is megállapította, hogy az már csak hiteleshelyi működést tudott végezni, szerzetesít aligha. Forrás: OL. - Dl. 21890. 26. 1420-1492. Egy humanista tudós leírása Somogyról A hazánkról készült humanista leírások között jelentős helyet foglal el Petrus Ransanusé (1420—1492.), a nápolyi követként I. Mátyás udvarában tartózkodó dominikánus szerzetesé, a későbbi püspöké. A Mátyás korának társadalmára is jelentős megfigyeléseket tartalmazó Epitome rerum Hungaricarum c. munkájának Somogyra vonatkozó része így hangzik fordításban: ..Somogy megyét Simigiumról nevezik így, ami egy falu: ennek helyén állott egykor