Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

polgármestere utoljára 1942. június 17-én kérelmezte a belügyminiszternél a törvényhatósági jogkör törvényben való kimondását. A várostörténeti fejlődés szempontjából is igen jelentős adatokat tartalmazó kérelmet — amelyet a város képviselőtestületének megbízásából írt alá a polgármester — teljes terjedelmében — vettük olvasókönyvünk lapjaira »Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! Kaposvár város közönségének régi óhaját képezi, hogy külön törvényhatósággá alakuljon át. Legutóbb 1941. évi december hó 30-án tartott rendes képviselőtestületi közgyűlés egyhangú lelkesedéssel meghozott határozatával kimondotta, hogy önálló törvényhatósággá leendő átalakulását kívánja s megbízott, hogy az átalakulás megengedése végett Nagyméltóságodhoz kérelemmel járuljak. Amidőn e megbízásnak eleget óhajtok tenni, mély tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy Kaposvár megyei városnak önálló törvényhatósággá átalakulását törvényhozásilag kimondani, illetve a magas törvényhozás elé ily javaslatot benyújtani kegyeskedjék. Kérelmem újabb előterjesztésének időszerűségét Szombathely városnak törvényhatósággá való törekvése teszi. Kaposvár városnak önálló törvényhatósággá leendő átalakulása tárgyában Somogy"vármegye törvényhatósági bizottsága már 1922. évi augusztus hó 7-én tartott évnegyedes közgyűlésében 709/17273/1922. kgy. sz. alatt hozott egyhangú határozatát, a városra vonatkozó statisztikai adatokkal együtt 1922. év végén a 101.308/IV. a. 1921. B. M. sz. rendeletre pártolólag terjesztette a m. kir. Belügyminisztérium illetékes ügyosztálya elé. Városunk az akkor újonnan önálló törvényhatósággá alakulni szándékozó városok között a második helyen volt javaslatba hozva, mint olyan város, amely népessége, rendezett pénzügyei, fejlett közigazgatása, ipara, kereskedelme, továbbá gazdasági, közegészségügyi, kulturális és szociális intézményeiben rejlő szellemi, erkölcsi és anyagi erők alapján már akkor magasan kinőtt a megyei városok sorából. Azóta húsz esztendő telt el, mely alatt a város csak előnyére s nem hátrányára fejlődött, amit az alábbiakban előadandó statisztikai adatokkal vagyok bátor alátámasztani. Az 1942. évi költségvetés tanúsága szerint tiszta vagyona egy millió pengővel emelkedett, háztartása stabilabb, mint valaha. Közigazgatása a legrendezettebb törvényhatósági városokéval versenyez. Kultúrájának fejlettségét igazolja egy új leánygimnázium, polgári fiúiskola, ugyanannyi óvoda, három napközi otthon, országos viszonylatban is nagyméretű és gyönyörű két mozgóképszínház —, továbbá városi segéllyel új róm. kat. templom (Hősök temploma) és lelkészlak, róm. kat. egyházközségi székház, ref. nőnevelő internátus, gyülekezeti ház, új evangélikus templom, új iparos és kereskedőszékház azóta történt építése. Mindezek mellett a városban gyakori tudományos (szabadegyetemi) előadások, felolvasások, ünnepélyek s kultúrát szolgáló versenyek állandó tartásával e téren is óriási emelkedést mutat. Rohamosan s egészségesen fejlődő kereskedelmét és iparát mi sem bizonyítja eklatánsabban, mint az, hogy azóta fővárosi nívójú üzletek alakultak, gépi erőre berendezett ipari műhelyek létesültek, két gabonatárház, egy szövőgyár, konzervgyár, vegyvizsgáló állomás s a város által félmillió pengős beruházással épített export vágóhíd, hűtőház, továbbá két baromfihizlaló és vágótelep és a Graumann-féle húsüzem beszédes bizonyítékai annak, hogy a város állandó fejlődése napról napra észrevehetően nő. A folytonos haladást leginkább bizonyítja lakóinak szaporodása, mert míg 1752-ben, amikor megyeszékhely lett csak 152 család lakta, 1782-ben már 192 családja volt, 1856-ban 3400 lelket számlált, 1869-ben 6649-et, 1867-ben 8000-et, 1880-ban 9589-et, 1890-ben 12 544-et, 1900-ban 18218-at, 1910-ben 24124-et, ma pedig 33 ezren felül van a lakosok száma.