Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

hez, megterheléséhez, elvételéhez, elhagyásához a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának a hozzájárulását írta elő. Amikor a pénzügyigazgatóság látta, hogy a juttatott ingatlanokért, vagy azok használatáért az ellenértéket az esedékesség évében október 15-ig még nem fizették be a juttatottak s ennek következtében a felszaporodó hátralékok behajtása is veszélyeztetve volt — a juttatott birtokból való kimozdítási eljárást azonnal folyamatba tette. Miután az OFB földeket ideiglenesen sem tudták hasznosítani a községek a haszonbér (a megváltási ár évi részlete) összegének nagysága miatt, kénytelen volt a megye a vételárak revízió alá vételét javasolni a földművelésügyi miniszternek. Amikor a miniszter e javaslatot elutasította »a kir. adóhivatalok az illetékes pénzügyigazgatóság útján a földhözjuttatottak egész tömegét kérték kimozdítani a juttatott ingatlanokból.« A gazdasági albizottság kb. 25 juttatottat már ki is mozdított 1933. első felében. Bár az OFB ingatlanok újbóli juttatásánál a gazdasági albizottság formailag vigyázott arra, hogy az újból való juttatás ne lehessen a telekspekuláció tárgya, ne ütközzék köz- és magánérdekbe, ne csorbítsa a kincstár elővételi jogát, lényegében azonban csak arra figyelt, hogy az új földigénylésre jogosultaknak ne legyen 50 kh-at meghaladó ingatlana, valamint arra, hogy az új jogosult olyan valaki legyen, aki azonnal magára tudta vállalni a felszaporodott földtörlesztési részletek és a közadó hátralékok befizetését. így arra sem figyelt fel senki Somogyban, hogy a harmincas esztendőkben évente kb. 500 esetben újabb, rejtett »földreform» zajlott le a bürokrácia rengetegében, gazdát cserélt a megye támogatásával s a gazdasági felügyelőség tudomásával az OFB ingatlanok egy része és azonnal jelentkeztek e földekre új tulajdonosként a falusi molnárok, a korcsmárosok, az iparosok, és nemritkán a falusi intelligencia tagjai is. így került a burkolt »földreform« útján a juttatott földek egy része a tőkeerős, gazdag falusi rétegek kezére. A gazdasági albizottság főispán-elnökének, a földreform során juttatott ingatlanok és elhagyása folytán felmerült nehézségek tárgyában a földmívelésügyi miniszterhez tett leleplező előterjesztése így hangzott: »M. Kir. Földmívelésügyi Miniszter Úrnak, Budapest. Tisztelettel jelentjük, hogy Somogy vármegye területén mindgyakrabban foráiá elő, hogy a földreform folytán ingatlanhoz jutottak, a juttatott ingatlanukat elhagyva, ismeretlen helyre távoznak. A községi elöljáróság ugyan mindent megkísérelt arra vonatkozólag, hogy a kérdéses ingatlanokat az 1928. évi XLI. t. c. értelmében ideiglenesen is hasznosítsa, azonban minden eredmény nélkül, egyrészt azért, mert a községi lakosoknak megfelelő mennyiségű földje van, másrészt pedig azért, mert a haszonbér összeget, mely a megváltási ár évi részletének felel meg, túlságos soknak találják. Az elhagyott ingatlanokra jelentkező nem akad, ennek következtében bizottságunk a végleges juttatás kérdésében az 1931. évi XXXV. t. c. értelmében nem határozhat. Nemzetgazdasági szempontból szomorú jelenségnek tartjuk a fent említett tényt és felfogásunk szerint csak úgy lehetne a kérdésen segíteni, ha a juttatott földek vételára revízió alá vétetik, és a jelenlegi gazdasági viszonyoknak megfelelően jóval alacsonyabb összegben állapítattnék meg. Tisztelettel felhívjuk Nagyméltóságod figyelmét, az 1931. évi XXXV. t. c. 4. §-ában foglalt azon rendelkezésre, hogy juttatott ingatlan elveendő attól, aki az ingatlanért, vagy annak használatáért a folyó évre járó ellenértéket az esedékesség évében október hó 15. napjáig önhibájából meg nem fizeti, stb., kivéve ha az illetékes hatóság fizetési halasztást nem adott.