Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

A valószínűleg már a XIII. században, a tatárjárás után épült kaposvári várból, melynek egykori képét egy, az 1686-iki ostromot ábrázoló rézmetszet örökítette meg, ez alkalommal a várnégyszög északkeleti sarkának rondellája a hozzá déli és nyugati irányban csatlakozó falak egy részével került elő a föld alól. A kaposvári vár története hű tükre a nagy magyar nemzet százados küzdelmeinek nyugati Európa védelmében s ennélfogva tiszteletreméltó. Hazafias kötelességünk tehát gondoskodni arról, hogy nyomtalanul el ne tűnjön, ellenkezőleg, úgy is mint a hazai egyetemes történet egyik epizódját, de úgy is, mint a középkori magyar várépítés egyik példáját át kell hagyományoznunk a későbbi nemzedékre. Ezért bizottságunk elfogadja Méltóságodnak azt az ígéretét, hogy a kaposvári vár maradványai közül az egyik rondellát, a hozzá csatlakozó falakkal együtt, fenntartja, ezeket a részeket útmutatásunk mellett konzerváltatja és megfelelő növényi díszítéssel láttatja el. A várnak e fenntartott részleteinek közelében Méltóságod emlékoszlopot szándékozik állítani, amit Bizottságunk helyesel. Addig, amíg a fennmaradó rondella és csatlakozó falai megállapítva nincsenek, semmi sem bontható le az eddig feltárt vármaradványokból. Bizottságunk felkéri Méltóságodat, hogy a fenntartandó várrész végleges megállapításához bizottságunk szakértőjét meghívni szíveskedjék.« A következő hónapban a sajtó nyílt levelet intézett a polgármesterhez a várromok védelme érdekében: »Nyilt levél dr. Vétek György polgármester úrhoz. Méltóságos Uram, kegyelmet kérek a kaposvári vár felszínre került romjainak. Kegyelmet kérek azoknak az öreg falaknak, amelyek komoly történészek megállapítása szerint legalább öt és fél száz éve épültek s egy-két évszázad óta eltemetve álmodtak a régi áicsőségről. Kegyelmet kérek azoknak a tégláknak, amelyeket száz és száz ágyúgolyó tört, rombolt, de mégsem tudott elpusztítani. Ne ítélje halálra az öreg várromot, amely évszázadokkal ezelőtt bölcsője, magva volt ennek a 33 000 lakosú, amerikai tempóban fejlődő városnak. Az egyének, nemzetek évezredek óta büszkék őseikre. Kaposvárról eddig sárguló pergamenek, vaskos fóliánsok nem regéltek. írott dokumentumok nem beszéltek múltjáról. A közhit szerint Kaposvárnak nem volt múltja, csak jelene van és jövője lesz! A múlt év nyarán egy-két kapavágás, csákányütés szertefoszlatta ezt a téves közhitet. Amint bontották az Eszterházy hercegi uradalom épületeit, előtűnt Kaposvár múltja kövekben, koponyákban, s ágyúgolyókban. Méltóságos Uram, ezek az eltemetett kövek, falak, bástyák, némán remélték, hogy a reális élet nem ítéli őket újra halálra. A XX. század embere nem szórja szét porladó anyagukat. Szomorú szimbólum, hogy nagyhét napjain kezdték meg Méltóságoá rendelkezéséből a falak szétcsákányozását, az öreg vár újbóli temetését. Méltóságod bizonyára nem járt mostanában a romok közt s így nem látta az újabb ásatások során napfényre került falakat...« »A feltárt falak és bástyák beszédesen cáfolják az írott emlékek hiányát. Kaposvárnak tehát van múltja, őse, amit meg kell becsülni, őrizni a ma emberének. Helyes és jól felfogott érdek a Nostra tárházának felépítése. De azért nem kell a felszínre került romokat újból eltörölni a föld színéről. Lehet annak a vártól távolabb is helyet adni. Méltóságod bizonyára hallott arról, hogy a Nostra tárgyal a Hazai Malom megvételéről. Függessze addig fel a várfalak lerombolásáról kiadott rendelkezéseit, míg ez az ügy el nem dől. Lehet, hogy a Nostra megveszi a Hazai Malmot s nem épít tárházat, akkor pedig felesleges lenne a falak lerombolása...« »A feltámadás ünnepe után Méltóságod tekintse meg újból a romokat s bizton hiszem, hogy megkegyelmez a falaknak, bástyáknak, amelyek fenntartása az ősök iránti tiszteletből is kívánatos, a város idegenforgalmának a fellendítése szempontjából pedig hasznos. Húsvét szent ünnepe után kegyelmezzen meg Méltóságod a romoknak. Ezt kéri Méltóságodtól a tradíciókat hirdető kövek, téglák egy rajongója: Rabati Jenő hírlapíró. «