Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)
háziállatok is. A tenyérnyi ablakok sohasem voltak kinyitva. A kályha vagy tűzhely lapján a disznók krumplija gőzölög, pipával és minden arra alkalmas eszközzel rontják azt a levegőt is, ami ajtónyitáskor beszökik. Ebben a dohos odúban alszik sok helyen 8-10 lélek — sokszor négyen egy ágyban — , a kifejezhetetlen színű és szagú ágynemű között. Ha van is két szoba, a másik extra, használatlanul áll, ahová csak vasárnaponként az ünneplő ruhájáért megy be a ház asszonya. A sarokban egy összeesett, üveges szemű, zilált hajú árnyék fekszik, egy tuberkulótikus rém. Körötte a ráérő szomszédasszonyok kuruzsolnak. A szoba földjén nyálban és önpiszkában, egy főtt krumplit majszolva, a család legfrissebb hajtása, a kis csecsemő mászkál. Az asztalon egy tejüveggé homályosult krigli. a család közös ivóedénye...« Forrás: Nemzetnevelés 1931. Idézi: Incze Miklós-Petőcz Pál: A dolgozó parasztság helyzete az ellenforradalmi rendszerben. Bp. 1954. 78. old. 294. 1931. A kaposi vár utolsó pusztulása Kaposvár egyik legrégibb történelmi emléke a vár volt, amelynek első cölöpjeit még a kelták verték le a Kapós folyó zátonyszigetén, amelyen később a rómaiak építettek erődöt a hadiút védelmére. A vár a középkorban sok viszontagságon ment keresztül, változó földesurainak (Monoszlói nemzetség, Rupoliak, (Rupolújvár), Dersffyek, Ujlakyak stb.) viszályai és birtokfoglalásai következtében. Igazi várrá a mohácsi katasztrófa után épült ki. A török hódoltság után 1702-ben I. Lipót haditanácsa a földig leromboltatta. Emlékül alig maradt más vissza, mint az 1712-ben újra telepített mezőváros címerében és pecsétjében az a várkapu, amely lényegében a mai Széchenyi téren álló hajdani várkapu volt. A vár területe az Eszterházyaké volt. 1930-ban a város a mai színház mögötti Búza-tér helyett, új vásárteret akart létesíteni. Ekkor a földesúr eladásra kínálta a vár helyén lévő majorság 60 holdas területét 6000 pengőért. A város vezetői — a város múltja iránti hallatlan érzéketlenséggel — a volt várudvar épületeinek lebontásából nyert téglákból akartak közvágóhídat építeni, aggápoldát bővíteni, és a vár helyére engedélyezték a Nostra gabonaraktár felépítését. A vár meglévő maradványaiért harcolva a Műemlékek Országos Bizottsága az alábbi leiratot intézte a város polgármesteréhez: »A Műemlékek Országos Bizottsága kiküldöttjének, dr. Szőnyi Ottó előadónak helyszíni szemléjéről és Méltóságoddal folytatott tárgyalásairól tett jelentése alapján tárgyalta a kaposvári vár napfényre került maradványai ügyében követendő műemlékvédelmi eljárás irányelveit és az 1881. évi XXXIX. t. cikk rendelkezéseit figyelembe véve, a következőket határozta, amiket van szerencsém Méltóságoddal közölni:
