Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

»A János utcán tart lefelé és ahogy megy, úgy mozognak alig észrevehetően a függönyök, úgy nyitódnak az ablakok, hogy kihajoljon utána valaki. Egy tigris-szépségű férfi ez a Perényi, hatalmas, puha léptű. Csak szemében ül valami bágyadt vonás, elsuhan mindenki felett a tekintete. A pillák mélyen árnyékolják a szemét. Ó, mennyien kereshették e szem tekintetében Perényi múltja varázsos történeteit! A szépség belső önelégültsége is bent volt, ez az örökké jelenvaló mámor. Ahogy ment az utcán, néha jobb lábával kaszált. Ehhez tudni kell, hogy akkor a tisztek még kardot hordtak. Ez a hasznavehetetlen fegyver akkoriban nagy dísze volt a tiszteknek. Mikor kabát nélkül jártak, kezük állandóan a markolaton nyugodott, hogy a kard alsó vége ne himbálódzhasson. Vagy hónuk alá fogták. A lovassági tisztek nem szerették azonban ezt a feszes járást, ők kaszáltak a jobb lábukkal, hogy el ne botoljanak saját kardjukban. Perényi ugyan gyalogsági tiszt volt, de mégis hódolt ennek a szokásnak. Ez egyben az előkelőségnek is egyik ismérve volt, mert a lovasságiak rendszerint magasabb társadalmi osztályokból kerültek ki. Kaszált tehát ő is a jobb lábával, s hogy ezt indokolja, egy cédulát tartott esetleg a bal kezében, s azt olvasta jártában egy ideig. Vagy egy Gerbeaud dobozt tartott a bal hóna alatt, ezt a legnagyobb terhet, melyet valaha életében vitt. Csak ennyi, ilyen magasból, Perényi, semmi más. Az ilyen sétáira emlékszem a városon át, meg azokra a függönyrezdülésekre és ablaknyitásokra.« Forrás: Bernáth Aurél: így éltünk Pannóniában. Bp. 1956. 227. 1869-1962. Kunffy Lajos és Somogytúr 1869. okt. 2-án született Orciban. Apja az itáliai légió tagja, később nagybérlő és földbirtokos Somogyban. Elemi és középiskolai tanulóéveit Kaposvárott végezte. Visszaemlékezéseiben így idézte e korszakot: »Mar gimnáziumi éveim alatt foglalkoztatott a festőmüvészi pálya, és oly szerencsés voltam, hogy Kaposvárra jött és megtelepedett itt egy olasz akadémiai festőművész, Galimberti Alajos. Öröklött Kaposvár tövében mintegy 200 hold földet, valami magyar rokonság révén. A városban vett lakást, és értesülvén, hogy Kaposváron csak apám beszél olaszul, felkereste és összebarátkoztak. Látva rajzaimat, készségesen vállalkozott továbbképzésemre. O már nem olajnyomatokat másoltatott velem, mint gimnáziumi tanárom, hanem hozzáfogatott a természet utáni festéshez. Azután élő modellt kerestünk, és ki lett volna erre legalkalmasabb, mint a 100 éves dédnagymama, akinek nem volt semmi dolga, és még nagyon mozgékony volt. Szívesen eljárt velünk Galimbertihez. A festés alatt kértük, hogy beszéljen nékünk I. Napóleon koráról, mert hiszen ő a XVIII. század nyolcadik évtizedében született, és Napóleon korában már asszony volt. Ez időben híre járt Munkácsy Mihály nagy sikerének, sőt a »Krisztus Pilátus elött« reprodukcióban a kaposvári könyvesboltok kirakatában is látható volt. Rippl-Rónai akkor hagyta el a kaposvári Schrőder-patikát, ahol mint segéd működött, hogy Münchenbe menjen tanulni, és ekkor történt, hogy Vaszary János, gimnáziumi professzorom fia a budapesti Mintarajztanoda növendéke lett. Iskolai szünetekben haza-hazajött, és felkeresvén, természete nagy komolyságával kezdte nekem magya-