Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

rázni az igazi művészetet. Született professzor volt. Tőle kaptam olvasni Hyppolite Taine művészeti könyveit, amelyek betekintést nyújtottak a piktúra gazdag irodalmába. Vaszary folyton kutató elme volt, nagyon magába zárkózó; barátságába nehéz volt bejutni. Én 1894-ben Párizsban kerültem vele bensőségesebb viszonyba; több hónapon át együtt laktunk a Hotel Jacob-ban. Hazatérve is megmaradt köztünk a jó baráti-viszony. Időközönként műtermembe is eljött, hogy készülő munkáim felett véleményt mondjon. (1914-ben egy napon nyílt meg kiállítása Budapesten a két »somogyi festônek».) Galimbertitől — aki mindjobban el volt gazdaságával foglalva, és igen közepes művészi tehetség volt — később Koroknyay Ottóhoz pártoltam, aki modernebb festő volt. Sárdról jött be Kaposvárra. Öles termetű, szép szőke szakállas férfi volt. Nagyapám házában lakott albérlőként Mészöly mérnökéknél, s egyik szobája műteremként szerepelt. Itt dolgoztam azután tovább. Koroknyay igen bölcsen nem engedett még festeni, csak rajzoltam élő modellek után. Ez már jó iskola lett volna, de a VII. és VIII. osztályú gimnázium nagy tananyaga miatt csak kevés időm maradt a művészetre. Azután Koroknyay is Pestre gravitált, és ott mint Benczúr-tanítvány megnyerte a Munkácsy-díjat. « Előbb jogásznak, majd festőnek készült. Képzőművészeti tanulmányait később Münchenben és Párizsban folytatta. Somogytúron 1905-től gazdálkodott. A hajdani Bosnyák-udvarházat, amelyben 1861-ben született Bosnyák Zoltán jogtudós és drámaíró, négyholdas belsőséggel és 790 k. holdas birtokkal nagyatyjától: Kunfi Simontól örökölte. A kúria mellé műtermet épített, amelyet Somogy megye Tanácsa állandó képtárrá fejlesztett. A művészt — számos kitüntetés és elismerés birtokosát, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét — e képtár mellett temették el hosszas betegsége után, 92 esztendős korában, 1962. március 12-én. A nevét viselő képtárban helyezték el neves alkotásai közül: A gyermektemetés-t, A Szászy tiszteletes-t, Az ebédelő aratók-at, a Hazafelé-t, a Cigányok-at stb., amelyeket javarészt Somogytúron festett. Közli: Móricz Béla: Kunffy Lajos festőművész és Somogytúr, Somogyi séták 7. Bp. 1960. Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim. Somogyi Almanach 31-33. sz. Kaposvár, 1981. 228. 1910. február 2. Nagyatádi Szabó István javaslata a törvényhatósági választókerületek módosítására Amíg a polgárosodás a városban megmerevedett, a nagybirtokoktól fojtogatott parasztság, melynek jobb módú része polgárosodni akart, a megyei politika keretei között a haladást képviselte a nagybirtokkal szemben — mint azt már a korábbi dokumentumok is bizonyították —, ha a szocializmussal — polgári törekvései folytán — közismerten szemben is állott. Szabó István és párthívei jelentősnek és fontosnak tartották a törvényhatósági bizottságban végzett munkát s szerették volna abban a kisgazdák létszámát