Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

1901-1910 között a kivándorlás céljából kiadott útlevelek száma 8976 volt a megyében. Ténylegesen azonba 7247-en vándoroltak ki. A visszavándorlók száma pedig 1905-1910 között 2161 volt. Még ebben az esetben is, több mint 5000, pontosan 5186 somogyi nincstelen és kisparaszt — közte sok kisiparos — hagyta el a megye területét. Iszonyú nagy szám — egy megye életében — 5000 kivándorló! Kovács Márton, a kanadai Regina-egyetem történész-tanára „Eszterházy és a korai magyar bevándorlók Kanadában" című munkájában közzétette: Kaposvár, a legrégibb magyar település története című fejezetet Sántha Pál lelkész tollából, amelyből kiderült, hogy Kaposvár nem egy településnek volt a neve, hanem csupán csak egy templomnak és egy postahivatalnak. Kaposvár tehát csak a nevét kölcsönözte az új világba, miután a városból aligha érkezett letelepülő a kanadai magyar kolóniába. Források: Alispáni útivél iratok és lajstromok. 1901-1910. Irodalom: Kanyar József: Somogyi parasztság — somogyi nagybirtok (1901-1910). Kaposvár, 1957.41-54. o. Kanyar József: A másik Kaposvárról. Somogyi Néplap 1977. február 13. 219. 1907. febr. 4. Elbuktatott határozati javaslatok a hitbizományok megszüntetésére Az 1907. febr. 4-én tartott törvényhatósági bizottsági évnegyedes közgyűlésen Széchenyi Aladár gróf törvényhatósági bizottsági tag (volt országgyűlési képviselő, a megye későbbi főispánja, földbirtokos) a kivándorlással foglalkozó alispáni jelentéssel kapcsolatosan azon aggodalmának adott kifejezést, hogy a kivándorlás »nagy nemzed veszedelem« és javasolta, hogy a megye forduljon felirattal a belügyi kormányzathoz és kérje az 1903. évi IV. tc. hiányos voltának a felszámolását. Ugyanezen a közgyűlésen Varga Dezső törvényhatósági bizottsági tag (darányi ref. lelkész) radikális határozati javaslatát elbuktatták. A figyelemre méltó határozati javaslat rávilágít az uralkodó osztályok közötti ellentétekre, érezve mögötte az agráriusok és a merkantilek közötti ellentétek vetületét is. De rávilágít arra is: miképp fenyegette a kivándorlás az olcsó munkaerőt. Amikor ugyanis a kivándorlás jelentősen megcsappantotta a munkáskezek számát (amiben — természetszerűleg az 1905-1907-es mozgalmak leverése is jelentős szerepet játszott), akkor a nagybirtokosok — mint láttuk — a kivándorlás korlátozását sürgették, a liberális polgárok pedig a nagybérlők rovására történő hitbizományoknak a korlátozását. íme a javaslat: »Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága hazafiúi aggodalommal tapasztalván a kivándorlásnak óriás mértékkel való terjedését, s miután tudatában van annak, hogy a kivándorlást nem rendőri intézkedésekkel, nem is a kivándorlásról szóló 1903. évi IV.