Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)
t. c. szigorításával, hanem a nép földéhségének kielégítésével és a kisbirtokra nehezedő terhek könnyítésével lehet megakadályozni, elhatározza, felirattal keresi meg a képviselőházat aziránt, hogy utasítsa a kormányt oly törvényjavaslat sürgős beterjesztésére, amely szerint 1. A hitbizományi rendszer megszüntetendő. 2. A kincstári, valamint alapítványi birtokok mezőgazdaságra alkalmas része parcellázandó. 3. Nagybérlet 500 kat. holdon felül nem engedélyezhető. 4. Az állami eredetű papi birtokok csak kisbérleti rendszer szerint kezelhetők. 5. Az adómentes létminimum megállapításával s a másodosztályú kereseti adó eltörlésével új kataszteri becslés alapján a földbirtoknak, úgyszintén mindennemű örökségnek felfelé fokozatosan emelkedő adóztatása hozassék be. Varga Dezső határozati javaslatai fölött — amelyeket a társtörvényhatóságoknak is szándékában volt megküldeni — a törvényhatósági bizottság szavazás alapján »napirendre tért«. Magyarán szólva: az értékes határozati javaslatot a nagybirtokos megye elbuktatta. Forrás: Kgy. jkv. 1908. febr. 4. 220. 1908. Az egyke Somogyban Az aratósztrájkok és a kivándorlás kérdéskomplexuma után foglalkozunk az egyke problémájával is, hiszen az egyke — közismerten — a forradalomba való menekülésnek volt egyik formája. Ismeretes — Széchenyi Imre gróf publikációi nyomán — az alábbi statisztikai táblázat: Terület 1876 1886 1896 1903 % csökkenés Somogy 49,5 43,6 35,8 35,0 - 14,5 Országos átlag 45,7 45,8 36,3 36,3 - 9,4 A születések számának szembeszökő csökkenését látva megállapíthatjuk, hogy, amíg az országos arány csak 9,4-el (1000 lélek után) csökkent az 1876 és 1903 közötti időszakban, addig ugyanezen idő alatt Somogyban 14,5 százalékkal süllyedt a születések száma. A megye tehát azok közé a dunántúli megyék közé tartozott, amelybe az egygyermekrendszer a legkorábban fészkelte be magát. Az egyke pusztító és nemzetellenes hatásával a megye is rendszeresen foglalkozott 1904-től kezdődően évnegyedes közgyűlésein, így az 1908. május 4-i évnegyedes ülés is értékelte az előző évi népmozgalmi adatokat. Az alispáni jelentés a tanítókból, a jegyzőkből és a lelkészekből álló bizottságok egyke ellenes munkásságának eredményeit hangsúlyozva — több negatív jelenséget és pozitív javaslatot is tett az egyke továbbterjedésének a megakadályozására. Idézünk az alispáni jelentésből a közgyűlés jegyzőkönyve alapján:
