Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

a mi legkedvesebb házastársunk a kunoknak a királyi felséggel szembeszegülő hűtlensége ellen fegyveres kézzel fellépett, s azok orcátlanságát és áldatlan vakmerőségük szemérmetlenségét az égi akarat segítségével nyílt csatában összemorzsolta, akkor a győzelem hírét a királyi felség a különös öröm jeléül egyik apródunk, a királyi hadban harcoló Lukács által küldötte meg nekünk. Ezen örömhír megjelentését, ahogyan tartozunk is kötelességünknek és az ország helyeslésre méltó jogszokásának megfelelően, a mondott Lukács hasznára és javára méltó jutalommal viszonozni akarván, kérésére szokott jóindulatunk által hírnökeink Athad nevezetű, Somogy vármegyében fekvő valamely földjét vagy faluját kívántuk neki adományozni összes tartozékaival és haszonvételeivel együtt. De mivel ennek az Athad földnek vagy falunak a milyenségéről, mennyiségéről és körülményeiről nem állott előttünk az igazság a maga teljességében, mi pedig nem akartuk adományozásunk rendkívüliségeit az adomány bizonytalan címe miatt ingataggá tenni azért, hogy pontosabban és részletesebben rendelkezzünk ezen falunak vagy földnek a teljesebb ismeretével, levelünk útján parancsba adtuk annak megszerzését a somogyi konventnek és a monostor egyházi férfiúinak, akik is az egész föld milyenségét és körülményeit ezekkel a szavakkal írták meg nekünk levelükben. Erzsébetnek, a legfelségesebb úrnőnek, Isten kegyelméből Magyarország királynéjának a somogyi Szent Egyed monostor konventje köteles és ájtatos imákat az Úrban. Megkaptuk felségednek az alábbi tartalmú levelét. Erzsébet, Isten kegyelméből Magyarország királynéja híveinek, a somogyi apátnak és konventnek üdvöt és kegyelmet. Apródunk, Bagón fia Lukács, aki király urunk részére a kunok leverése és az ellenük aratott győzelem felől nekünk az örömhírt megjelentette, azt kérte tőlünk, hogy adjuk neki hírnökeink valamely Athad nevezetű, Somogy vármegyében lévő földjét, elmondván azon földről, hogy körülbelül hat telek van rajta. Ezért hűségteknek parancsba adván elrendeljük, hogy küldjetek ki magatok közül egy embert, akinek tanúbizonysága alatt tárnokmesterünk, András a birtokszomszédok és határosok jelenlétében elvégzi a mondott föld határának a megjárását, és ha nem lesz ellentmondás, akkor összes tartozékaival és haszonvételeivel együtt beiktatja azt apródunknak, a mondott Lukácsnak a birtokába. Ha pedig lennének valamely ellentmondók, akkor egy alkalmas határnapra megidézi jelenlétünk elé azokat. Ti pedig mindezek után hűségesen írjátok meg nekünk leveletekben az idézés napját, vagyis a kitűzött határnapot, továbbá a megidézettek neveit és az előbb mondott földön lévő telkek számát. Kelt Buda mellett, Szent Miklós hitvalló ünnepének másnapján /december 7-én/. Mi tehát eleget kívánván tenni parancsaitoknak, ahogyan köteles vagyunk és tartozunk is mondott emberetekkel, Andrással kiküldöttünk magunk közül egy papi személyt tanúbizonyság gyanánt, aki azután ezen Andrással, a ti emberetekkel együtt hozzánk visszatérvén elmondotta, hogy András az ő jelenlétében, miután a birtokszomszédokat és határosokat összehívta, hírnökeitek mondott Athad földjének határát a régi és ősi határjelek szerint megjárta és úgy találta, hogy ezen az Athad földön több, mint hat telek van, s mivel ezek a hírnökök nem mondottak ellent, beiktatta azt apródotoknak, Lukács mesternek a birtokába összes haszonvételeivel és valamennyi tartozékával együtt, abban az állapotban, amelyben maguk a hírnökök méltóztattak azt régtől fogva birtokolni. Mivel azonban a másik Athad faluból való nemesek ellentmondást tettek azon földjükkel