Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)
1901. »... vármegyénk több községében a kisgazdák oly sanyarú viszonyok közé jutottak, miként az elszegényedés s így a pusztulás legvégső fokán állanak...« A megye közigazgatási bizottsága Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér községek kisgazdatársadalmának eladósodására vizsgálóbizottságot rendelt ki. A vizsgálat felhívta a főszolgabírák figyelmét a falusi korcsmárosok rejtett uzsoraakcióira és az italmérési engedélyek kiadásának korlátozására. A kérdés hátterében mutassunk rá a polgárosodni akaró parasztság megfelelő hitelének a hiányára is, amelynek következtében ahhoz fordult hitelért, akihez tudott. E problémakör képezte egyik gyökerét a Nagyatádi Szabó-féle kisgazdapárti mozgalomnak is. íme, Somogy vármegye Közigazgatási Bizottságának Kaposvárott, 1901. máj. 8-án tartott ülésének valamennyi főszolgabíróhoz megküldött határozata: »1334/kgb. 1901. sz. Valamennyi t. főszolgabíró úrnak! Tudomásunkra hozatott, hogy vármegyénk több községében a kisgazáák oly sanyarú viszonyok közé jutottak, miként az elszegényeáés s így a pusztulás legvégső fokán állanak; ebből kifolyólag kiküldtünk egy bizottságot, hogy a különösen elszegényeáett Ráksi, Magyaratád és Szentgáloskér község viszonyait vizsgálat tárgyává tegye. Ezen bizottság jelentését megtette s abból sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy azokban a lakosság anyagi tönkrejutásának egyik legfőbb oka a régibb iáőben áívott uzsoráskodásban keresendő. Igaz, hogy ma már az uzsoráskodás büntethető alakban nem nyilatkozik meg, azonban félő, hogy a leplezett formában még ma is űzetik, ennélfogva felhívjuk a t. főszolgabíró urakat, hogy járásukbeli községeinek vagyoni viszonyait mindenkor a legéberebb figyelemmel kísérjék, és ha olyféle üzelmek nyomára jönnek, mely az úrbéri birtokosok anyagi jólétére veszélyesekké válhatnának, jelentésüket ezen bizottsághoz azonnal megtenni ne késsenek. Különösen pedig igyekezzenek annak kipuhatolására, mely községekben van szokásban a korcsmai hitelnek váltó alakba burkolása? Ugyanis köztudomású, hogy egyes községekben a korcsmárosok a korcsmai hitelről szóló 1883. évi 223. számú vármegyei szabályrendeletet olyképp játsszák ki, hogy az abban megengedett és perelhető 4 korona követelésüket meghaladó összegről váltót vesznek és így azt el nem veszíthetvén, ily módon viszik a lakosságot könnyelmű költekezésre és végül vagyoni romlásra és így megy át egyes községekben az ürbéri birtokok bizonyos része, áe mináenesetre nagy hányada a korcsmáros birtokába. Habár a korcsmárosok ezen eljárása leplezett voltánál fogva meg nem torolható, nem képezhet törvénybe ütköző cselekményt, ámde eredménye oly szomorú, miként minden módot meg kell ragadni, mely akadályt gördíthet a köznép vagyoni tönkretétele elé; és miután ezen egyedüli módot abban véljük megtalálni, ha az italmérési engedélyek kevesebb számban adatnak ki, ennélfogva felhívjuk t. főszolgabíró urakat, hogy ezen engedélyek véleményezése körül igen szigorúan járjanak el és azon igyekezzenek, hogy a korcsmák száma lehetőleg apasztassek.« A határozatot a főszolgabírák a községi jegyzőkhöz továbbították tudomásulvétel, alkalmazkodás és jelentéstétel végett. Forrás: Csurgói járás főszolgabírói iratai 3275/1901. sz. Kzg. előadó iratai 1900. V. 17. (Mérői Kundler kocsmák) Kzg. előadó iratai 16/189. sz. (Somodori »telepitvenyesek«)