Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

XIX-XX. század A széptájú Somogy népdalterméséből A széptájú Somogyban olyan régióban születtem, aholis a táj változatos harmóniája, rét- és erdővilága, de a tájon élő nép is daltermő és nótaszerető volt. Gyermekkorom két ikerpár falujában: Újlakon és Mérőben értek először a szülői házban azok a népdal hatások, amelyekre édesanyám tanított. Ifjúságom szép népdalvilága középiskolás koromban bizonyos fokig elhalványult, megkopott. Újra találkozásom a magyar népdallal, a magyar népzenével a 30-as évek közepétől vált tudatossá, amikor is a szárszói ifjúsági táborban a népi irodalom kiváló szószólóit hallgathattam. Az előadások között vagy az esti tábortűznél: Ballá Péter tanította az ősi és a tiszta magyar népdal szeretetére az ifjúságot. Ekkor vált tudatossá bennem zenei anyanyelvünk szeretete és kezdtem felfigyelni azokra a kiváló magyar zeneszerzőkre és folklóristákra, akik Vikár Béla, Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomában e tájról is gyűjtötték — szinte az utolsó percben a magyar népdalvilág legősibb kincseit. Ekkor kerültek be százával somogyi népdalok is a magyar népzenetárba, majd a jeles kórusszerzők jóvoltából az énekkari irodalom gyöngyszemei közé a Karádi nótáktól a Somogybalatoni nótákig. A gyűjtők és a fonográfhengerekről a lejegyzők nevei közül olvasókönyvünk hasábjaira vettünk néhány jellegzetes somogyi népdalt: Vikár Béla somogyszobi gyűjtéséből: »Isten hozzád szülöttem föld, Énmiattam lőhetsz már zöld, Tiportalak, nem tiporlak, Isten hozzád már itthagylak.« Bartók Béla gyűjtésében Balatonberényből: »Elhervadt a cidrusfa, A magos hegytetőn, Én is elhervadtam, A börtön fenekén.« De Bartók jegyezte le Vikár Béla szülőfalumbéli (Kaposújlak) gyűjtését: »Mikor gulásbojtár voltam, Nyájam mellett elaludtam, Fölébredtem éjfél táján, Egy barmom sincs az álláson.« Kodály Zoltán Surdon találta Bartókkal együtt: »Röpülj páva, röpülj, Vármegye házára, A szegény raboknak szabadulására.«