Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

A híres városi bölcsesség ebben is remekelt: korlátolt felfogásával és minden előrelátást nélkülöző vaskalaposságával a kaposberek egy limbusát mutatta ki állomáshelyiségül, mely annál alkalmasabbnak látszott e célra, mivel szűk és a város egyik külső részét örökre elvágja az anyavárostól a város egyetlen sétaterével együtt. A vasútállomás miatt aztán lassan bár, de mégis azon a részen kezdett épülni a város; egyes tehetősebb polgárok csinos házakat, sőt új utcákat is építettek oda, de mivel a vasútállomás elhelyezése nem volt helyes, a legmesterségesebb úton se lehetett a város kereskedelmi forgalmát régi helyéről, a Korona, Berzsenyi utcák és a központi piacról elterelni. Még a vármegye kaszárnyáját is hiába építették oda, melynek elhelyezésénél már a városi bölcsességnek segítségére jött a vármegye bölcsessége is, mely abban kulminált, hogy van ott a városnak két hold partos fundusa, tehát nem kell fundust venni. Igazuk is volt: a600fr-tot érő partba 50000 fr-tért kellett akkora gödröt ásni, melybe a félmillió forintos kaszárnyát beleépítették. A dolog most úgy áll, hogy a vasút körül szép házak állanak, melyekben azonban csak vagyonosabbak számára épült lakások vannak, míg a kereskedés, az ipar s ezzel járó forgalom megmaradt a régi helyén, a város délnyugati részén. A városi bölcsesség ezt nem tűrheti, hanem azzal erőszakoskodik, hogy a piacot kirendeli a távoli kaszárnyához, miből aztán seregestől fejlődik a baj és kontroverzia. A kikényszerített kereskedő kénytelen ott, a csupán magán lakásokul szolgáló, díszesebb városrész jól ápolt kertjei végébe magtárakat építeni s a rostálás porával tönkretenni azok örömét, kik kényelmük kedvéért építettek oda drága és díszes lakásokat, üdítés végett ápolnak költséges kertet.« Forrás: Kaposvár 1892. márc. 20-i sz. 199. 1894. Munkásmegmozdulás Barcson A megyében Barcs és Kaposvár, valamint Szigetvár voltak az ipari munkásság fellegvárai. A hatóságok különösen Barcs és a megyeszékhely munkásmozgalmaitól tartottak a leginkább. A megye legnagyobb méretű munkásmozgalma Barcson zajlott le a kilencvenes években. Több bankérdekeltség, üzem, vállalat ütött tanyát már a múlt század végén Dél-Somogy fővárosában, Barcson. így érthetjük csak meg a megye alispánjának 1892. évi jelentését a belügyminiszterhez: »Somogy megyében május 1-én zavargástól legfeljebb Barcson kell tartani. Barcson több gyár lévén, nagy számmal vannak gyári munkások s a kaposvári csendőrszakaszparancsnok felkéretett, hogy az ott uralkodó hangulatról személyes meggyőződést szerezzen s amennyire szükségesnek tartja, a helyi őrs megerősítéséről gondoskodjék. Novotni János barcsi asztalos, ki szocialista érzelmeiről ismeretes, rendőri felügyelet alá helyeztetett.« A munkásmegmozdulás a Dráva Gőzhajózási Vállalatnál kezdődött. A mozgalom »gyors, tapintatos és erelyes« elfojtására a megye alispánja a szigetvári főszolgabírót rendelte ki, akinek jelentéséből az alábbiakat olvashatjuk: »Folyo hó (október) 9-én Barcson személyesen megjelenvén, ott mindent nyugodtnak találtam. Többen a munkanélküli munkások közül a Dráva Gőzhajózási Vállalatnál kaptak munkát, mert érkeztek újabb hajórakományok s így az említett vállalat azon helyzetbe jutott, hogy adhatott munkát a munkanélkülieknek, a vállalat azon remény-