Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

ben van, hogy azoknak egy részét továbbra is elláthatja munkával. Valamennyinek azonban Barcson munkát adni nem lehet, mert az áruforgalom oly nagy mértékben csökkent, hogy a vállalatok a múlt évekhez képest sokkal kevesebb munkást képesek foglalkoztatni, tehát teljesen indokoltnak találtam, hogy azon idegen illetőségű munkások, akik a zavargásban részt vettek, tekintve, hogy számukra Barcson a megélhetés nincs biztosítva s így tartani lehet, hogy újabb zavargásra vetemednének — Barcsról és a szomszédos Pálfaluból kiutasíttassanak. Ily idegen illetőségű munkás találtatott 29, akik különben is korhely életet élvén, ezzel is alkalmat szolgáltatnak arra, hogy az említett községekből eltávolíttassanak s ezeket tehát határozatilag utasítottam, hogy e hó végéig eltávozzanak, ellenkezőleg el fognak toloncoltatni. Ezen alkalommal beterjesztem a barcstelepi lakosoknak tekintetes alispán úrhoz intézett mellékelt folyamodványát, melyben azt kérik, hogy az összpontosított csendőrség teljes számban Barcson hagyassák, miután én a csendőrszakaszparancsnok hozzájárulásával akként intézkedtem, hogy csak 10 csendőr marad Barcson, a helyi szolgálat teljesítése végett s azt hiszem, hogy ezen létszám elég lesz a személy- és vagyonbiztonság fenntartására. Arra nézve azonban kérek szíves intézkedést, hogy ezen létszám további előterjesztésemig hiánytalanul megmaradjon és kizárólag helyi szolgálatot teljesíthet. A zavargók közül 14 letartóztatás történt, akik közcsend elleni kihágás, hatóság elleni erőszak és rabszöktetési kísérlet vádjával terhelve a szigetvári királyi járásbíróságnak további illetékes eljárás végett kiadattak. Barcs község bírája ellen, aki a zavargók mellett foglalt állást és a csendőrséget a rend fenntartását célzó működésében megakadályozta, a fegyelmi eljárás elrendeltetett és az illető állásától felfüggesztetett. Szigetvár, 1894. október 13.« A szigetvári főszolgabíró második jelentéséből már az események bővebb magyarázatát találtuk: »Hogy ezen mozgalom Barcson megindult, annak okát abban vélem feltalálni, hogy a jegyzőkönyvben érintett 21 munkás, akik Budapestre mentek jobb kereset reményében s ahonnan vissza kellett jönniük, ott szocialista elveket szíva magukba, itthon, minthogy távollétük alatt nagyon természetesen más munkások által lettek pótolva, munka hiányában megélhetés gondjaitól bántva erőszakkal akarták visszaszerezni azon munkát, amelyet előbb önként elhagytak s hogy eljárásuknak nagyob nyomatékot kölcsönözzenek felbujtották a többi munkásokat is, akiknek egyébként tán eszükbe sem lett volna a zavargás. Minthogy a Barcson lévő vállalatoknál tényleg csak 60-70 muraközi idegen munkás van alkalmazva, tehát, ha azok elbocsájtatnának is, az elégedetlen 200, vagy azon felüli munkás nem nyerhetne valamennyi alkalmazást.« 1894. október 9-én a tőkés vállalatok kérvényt írtak az alispánhoz, amelyben kérték, hogy a munkásmegmozdulások idejére összpontosított csendőrállományt teljes számban hagyja hátra Barcson. A kérés indokolásában a következőket olvashatjuk: »Barcstelepen, a Dráva parton munkászavargások történtek, amelyek azonban hála a csendőrség erélyes közbelépésének egyelőre elnyomattak. A zavargást vágy azonban a munkások között még mindig, bár csak titokban lappang és addig, míg a most itt összpontosított csendőrség ittmarad, előreláthatólag nem is fog kitörni, miután a munkások a múltkori — köztük és a csendőrség között történt, összekoccanásból tapasztalhatták, hogy ily fegyveres erővel szemben okvetlen a rövidebbet húzzák. Tudomásunkra jutott azonban, hogy a jelenleg itt tartózkodó csendőrség a legközelebbi napokban ismét eltávolíttatik és csak az itteni őrs megerősítésére marad néhány ember, ami azon jogosult aggodalmat kelti fel bennünk, hogy a munkások az ittmaradt csekélyszámú csendőrséget figyelembe nem véve, a zavargásokat megújult és fokozott erővel folytatandják, sőt egyeseknek elejtett megjegyzései után ítélve ez biztosan is várható. Ha a csendőrség itt nem marad, a zavargók ezt látva okvetlenül vérszemet kapnának, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.«