Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

viszonyira és szükségleteire — minő nagyobb szabású ipar, vagy gyárüzem volna Kaposváron létesíthető, mely a város népesedését, forgalmát s egyúttal mindkettőnek kultúráját gyarapítani volna alkalmas. Legcélszerűbbnek látszott ennélfogva egy négy tagból álló bizottságot kiküldeni, mely bizottság az értekezleten hallottak és saját kutatásai alapján egy memorandum szerkesztésével bízatott meg. Ennek az emlékiratnak magában kell foglalnia mindazokat az adatokat, melyek a felvetett kérdésre való feleletet képezhetik. A kiküldött bizottság, mely állott Németh Ignácz polgármester, Kopits Nep. János, Darnay Béla és Szabó Kálmán urakból, feladatát igen jelesen oldotta meg, s az elkészített emlékirat magában foglalja mindazon adatokat, melyek a város népesedési, gazdasági, művelődési, építkezési, munkás, forgalmi és üzleti viszonyaira s a vidék erkölcsi és anyagi szükségletei, termelési és közlekedési körülményeire vonatkoznak. Ezt az emlékiratot a főispán úr felterjesztette a kereskedelmi miniszterhez, ki azt igen kedvezőleg fogadta s egyúttal értesítette a főispán urat, hogy az emlékirat adatainak és a helyi viszonyoknak tanulmányozása végett ki fogja Kaposvárra küldeni Péterffy Zoltán miniszteri ipari biztost, kinek jelentéséhez képest fog eldőlni a kérdés, vajon a miniszter a tervezett ipar, illetve gyártelep felállításához az állam rendelkezésére álló eszközeivel hozzájárul-e, vagy minő gyár létesítését tartja szükségesnek.« Forrás: Kaposvár, 1890. dec. 21. sz. 198. 1892. március 20. A városrendezés és a városvezetés kritikája A helyi sajtó élesen támadta a maradi városvezetést és a korszerűtlen városrendezést, amely — a különböző városnegyedekben — joggal akadályozta az urbanizáció folyamatát. »Sokszor felpanaszolták már nyilvánosan és magánkörökben egyaránt, hogy az országban kevés város van, mely évtizedeken át rosszabbul lett volna kormányozva, mint Kaposvár. Nem akarok én most arról szólni, hogy mi volt ennek az oka, csupán a rossz kormányzat egyik sajnálatos eredményére kívánok ezúttal rámutatni. Nem más ez, mint a város kiépítése körül követett, vagy elnézett rendszertelenség, mely városunknak egy képtelen formát adott. Végtelenségbe nyúló, görbe utak, melyek széleit a tulajdonosok által semmi által sem gátolt, utóbb pedig a bölcs magisztrátus által megrendelt gusztus azzal, hogy a házak nem egyvonalban épültek, mintegy csipkéssé teszi. A hosszú utcáknak a mezőn van folytatásuk. Keresztutcák azonban alig vannak, senki se gondolt arra, hogy ebből a helyből valamikor város is lehet, s épített falusiasán egyhosszába, miből aztán bekövetkezett az a képtelen állapot, hogy két paralel megkezdett hosszú utcát addig folytattak, míg a két utca két vége valahogy összeépült, s a középen, a város kellő közepén, maradt egy nagy darab szántóföld. Miután már így esett, a városi bölcsesség ebbe belenyugodott; minélfogva a városi lakosság két harmadát magában foglaló városrész lakói, ha óraszám gyalogolni nem akartak, a kerteken és szántóföldeken át mehettek rövidebb úton egyik utcából a másikba. Ámde, dacára a kaposváriak példátlan negligenciájának a világ csak haladt, s az országban lendületet vett kereskedelmi és közlekedési forgalom ide is elvetette hullámait; a civilizáció délnyugati útjába bele esett Kaposvár is, hol végre is vasútat kellett építeni.