Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

»Ügyallas. A jelen cím alatt folyamodó egylet már egy ízben alapszabály-tervezetet bemutatott, mely Somogy megye akkori alispánja által 1870. évi december 28-án 5075. sz. a. kelt jelentéssel megerősítés végett felterjesztetett. Azon alapszabálytervezet a pesti »Altalanos Munkas-egylet« bemutatási záradékkal ellátott alapszabályaival szószerint egyező volt; mivel azonban éppen a Pesti Altalános Munkásegylet működése már főbb tagjai elfogatására s az ú. n. munkásperre vezetett, célszerűnek találtatott a Kaposvári Altalános Munkásegylet alapszabálytervezetét a helyzet tisztulásáig egyelőre függőben hagyni. A munkásperben vádlottak — bizonyítékok elégtelenségéből — fölmentettek s pedig főleg azon okból, mert a pesti munkások mindarra, amit elkövettek, a kormány által láttamozott alapszabályok alapján világosan fel voltak hatalmazva. Ily körülmények közt egyáltalán nem mutatkozott célszerűnek a Kaposvári Munkásegylet alapszabálytervezetét a bemutatási záradékkal ellátni s ezen kérdés elintézése továbbra is függőben maradt. A munkásper kimenetele a munkásokat előbbi működésük újbóli megkezdésére felbátorítván, azt Pesten egész erővel ismét megkezdték, országos munkáspárt megalakítása megkíséreltetett stb., mi azonban a f. évi ápr. 25-én 1386. sz. a. kelt belügyminiszteri rendelettel véglegesen megszüntettetett, s a pesti »nyilvanos munkásmozgalom«, illetőleg a munkások ilyképeni működése betiltatott, s a Pesti Munkásegyletnek — miután a munkások azt önmaguk megszüntették, — alapszabályai is érvényteleneknek nyilatkoztattak ki. Hihetőleg ezen újabb mozgalom behatása alatt látták a kaposvári munkások célszerűnek, a jelen tárgyalás tárgyát képező alapszabálytervezetet bemutatni, mely lényegileg az előbbivel (illetőleg a Pesti Munkásegylet alapszabályaival) azonos, olyképpen mindazonáltal, hogy azon helyek — hol az előbbiben törvényes korlátok s eszközök, továbbá az állam fennálló s hozandó törvényeiről említés tétetett, a jelen alapszabálytervezetben mellőztetvén, ez az előbbinél lényegesen élesebb, merevebb, ridegebb s éppen ezért még fokozottabb figyelmet igényel. Tekintve annak szövegét, szembetűnik 1) az 1. §-ban meghatározott egyleti cél, mely következőleg adatik elő: »a munkás osztály szellemi gyarapodása, nemkülönben anyagi éráekeinek megóvása s elősegítése avégből, hogy ezentúl a munkás nemcsak hasznos lakója legyen az államnak, hanem annak szabadelvű alkotmányát élvezni képes polgárává váljék.« Ezen kitétel: »anyagi érdekek előmozdítása« (mely mellesleg megjegyezve, valamennyi munkások által alakítani szándékolt egylet alapszabályaiban szó szerint előfordul) képezi határozatlan, nem részletezett s éppen ezért homályos szövegezésben azon alapot, melyen a munkások helyzetüket szerintük az igazság követelményeinek megfelelően javítani törekednek. Eszközük e célra: a munka tömeges beszüntetése, vagyis az ún. strike. Akármilyképpen tekintessék is a »strikeok« (!) nemzetgazdászati szempontból sokuk által ellenkezően vitatott jogosultsága vagy célszerűsége, az — főleg a magyar ipar kezdetleges állapotában — megengeáhetőnek egyáltalán nem mutatkozik, hogy az ilyféle egyletek még a kormány által arra egyenesen följogosíttassanak, miszerint ahelyett, hogy tagjaikat a takarékosságra való buzdítás, egyes esetekbeni segélyezés, célirányos oktatás stb. által igyekeznének üdvös irányban vezetni, a gyakran békés szellemű munkásokat is néha az erőszak minden nemű alkalmazása által munkájuk tömeges elhagyására izgassák, s az ennek következményében beálló munkakerülés s azzal többnyire karöltve járó iszákosságra csábítván, azok családi boldogságuk feldúlásával, nem ritkán a köznyugalom veszélyeztetésével problematikus terveik valósítását megkísérelhessék. 2) A 2. §-ban a cél elérésére nézve kitűzött eszközök közt foglaltatnak: »hasznos művekből álló könyvtár s oly időszaki folyóiratok s nyomtatványok beszerzése,