Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

melyekből a munkás a munkavásár s egyéb iparkérdésekre vonatkozó kimutatásokat s felvilágosításokat magának megszerezheti.« Mint a tapasztalás mutatta, az »idoszaki folyóiratok s nyomtatvanyok« alatt a köztársaságra, forradalomra, szociáldemokratikus elvek mindenképpeni keresztülvitelére izgató külföldi, főleg Svájcból s más helyekről megjelenő lapok s röpiratok értetnek, melyek ha lehet rendes úton, ha nem, tilos csempészet útján szereztetnek be, s osztatnak szét a munkások közt. További eszköznek mondatik: »mindert törvényes eszköz felhasználása a munkás politikai s polgári jogainak elérésére. « Polgári jogokban a törvény különbséget egyáltalán nem, politikai jogokra nézve is nem munkás s munkás közt, hanem bizonyos általános kvalifikációkra tévén, melyeket a munkás csak úgy, mint bárki más megszerezhet; kétséget sem szenved, hogy az egyletnek — nyilvánosan be nem vallott — sajátképeni célja az, hogy azon egész rendszert s államszervezetet, melyek a magyar birodalom s valamennyi eddigi — jogi alapon létező állam fennáll, gyökereiben felforgassa s más, az ún. »munkásállammal« pótolja. Az eszközökül még felemlített: a) segélyző egyletek alatt csak az ún. strike-cassák érthetők, mert a tulajdonképpeni segélyző egyletek az 5. pontban említtetnek, melyek különben is ily körű egyletekkel közösen célszerűen nem alakíthatók; b) »megvitatasa azon napi kérdéseknek, melyek a munkás-világra vonatkoznak, vagy ehhez viszonyban allanak«; minthogy a munkások programja: munkásállam létesítése, természetesen nem létezik oly kérdés, mely a munkásvilágra ne vonatkoznék vagy ehhez viszonyban nem állana: következőleg nincs kérdés, melyet a munkásegylet körébe ne vonna, s izgatólag fel ne használhatna. c) »tárgyalása az egyleti tagok felvilágosításával azon gazdászati törvényeknek, melyek a vagyon termelésére, megtartására és fogyasztására vonatkoznak«; a munkásegyletek programja köztudomásúlag a szociáláemokratizmus, többnyire a kommunizmus is; hogy a vagyon termelésére és fogyasztására vonatkozó gazdászati törvények alatt az ő felfogásuknak megfelelőeket értik, következőleg az alapszabályokban azoknak hangsúlyozott tárgyalása alatt, a szocialisztikus és kommunisztikus államfelforgató eszmék korlátlan, szabad tárgyalását s terjesztését értik: az eddig előadottakból is világos. d) »testveries közeledést eszközölni az idegen földön levő tarsakkal«; hogy ezalatt a külföldi munkásegyletekkeli összeköttetés értetik, kétséget nem szenvedhet; ebből merítené tehát az egylet azon jogát, hogy az ún. »londoni Internacionalenak« a kir. kormány által világosan feljogosított fiókja s része legyen, mint ezt a Pesten nyert tapasztalás is mutatja. S ez volna az asszociáció kifelé; e) mi már most illetné az egylet körét, s működése területét, hogy mit kívánna az egészben, kitűnik a tervezet 3. §-ból, mely szerint: »az egylet alakítandó mellékegyletek által, melyekhez 5 tagnak (!!) egyesülése elegendő, s melyek ugyancsak hasonló alapszabályokat használnak, tevékenységét valamennyi a magyar koronához tartozó országokra kiterjeszti.« Ezen pontban foglaltatnék az egylet legveszélyesebb jogosítványa, az asszociáció, illetőleg az affiliáció befelé. Kétségtelen, hogy ennek megengedése esetében az egylet a munkásmozgalmat hazánkban rendszeresen szervezheti, s az egyes tényezőket — melyek már egymagukban is a közcsend, sőt a közbiztonságot is veszélyeztetik — egy tömör, szerves oly társulatban egyesíthetnék, mely az államok mai alapjára, illetőleg azok fennmaradására a legnagyobb veszéllyel volna; s hogy ez nem agyrémlátás, eléggé mutatja az 1871. évi párizsi »kommün«, s ugyanazon évben a pesti munkásegyletek által előidézett zavargások. Az egylet szervezetét illetőleg, ha tekintetbe veszik, hogy (23. §.) »az egylet minden tagja köteles az alapszabályokat... szorosan megtartani, a bizottmány, egyleti