Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848—1849)

veszély szembetűnőleg meggyengíttetett. Miután azonban a nemzet a lehető zivatarokon közelebbi győzelmei által sem esett még túl, felhívja a megye polgárait, hogy a kormányi rendeletek értelmében tömeges fegyverfogásra s a hiráetett keresztes háborúra a hon és a függetlenség megmentéséért minden áron készen legyenek. « A kormánybiztosnak a népfelkelés ügyében tett erélyes intézkedéseit a megye — helyeslőleg és jóváhagyólag — tudomásul vette, a fő- és alszolgabírák utasítást kaptak a fegyverfogásra alkalmas polgárok haladéktalan összeírására és felfegyverzésére. A helységek bíróinak kötelességévé tették — a határozat berekesztő soraiban —, hogy »... az esetben, mihelyt a keresztes had szükségeltetni fog, minden fegyvert fogható egyént kimozdítsanak faluikból, egyedül annyit hagyván hon, mennyi és kik a falu belőrizetére, a nyájak megőrizésére s egyeseknél található nagyszámú vonós munkák ellátására múlhatatlanul megkívántatnak.« Forrás: Somogy megye Közigazgatási Bizottmányának 1849. július 9-én tartott gyűlésének 149. sz. határozata. 149. 1849. augusztus Kivonulás Somogyból Noszlopy Gáspár kormánybiztosságának négy mozgalmas hónapja alatt a tömegek forradalmi aktivitásának megszervezésével Dél-Dunántúl legjelentősebb katonai tényezőjévé tette népfelkelését. Hadierejéről maga Klapka György az alábbiakat írta: »Ez az erélyes ifjú június óta foglalkoztatta a Nugent alatt működő második osztrák hadtestet, s az osztrákokkal több szerencsés kimenetelű csatát vivott. Az egész csapat, mely saját magára hagyatva a kormánnyal és a többi sereggel való minden összeköttetés nélkül küzdött, vívódott az ellenséggel, 3000 főből állott; ennek is csak egy része volt rendes fegyverekkel ellátva, nagyobbára kaszákkal s csépekkel felfegyverzett újonchonvéáek valának velük s 100 ló, 1 fa- és 1 ércágyú. « Kormányzása idején a falvakban jelentkező parasztmozgalmakat, földvisszafoglalásokat és legelőelvételeket — mint amilyenek Buzsákon, Andocson, Bálványoson, Ácsán, Gerezden, Kerekiben, Torvajon, Iharosban, Liszón stb. voltak — a sajtó tendenciózusan kommunisztikus törekvésekként állította be. A Márczius Tizenötödike 42. számának egyik tudósítója az alábbiakat írta a somogyi helyzetről: »Noszlopy alatt a communismusnak minden kinövései buján kihajtottak. Somogyban már nem legelőfoglalásról van szó, hanem elfoglaltak és leétettek réteket, vetéseket, kimértek földeket, s a kormánybiztos nem tud erőt kifejteni ezek meggátlására vagy megzabolására. Persze ő s az új magisztrátus nem szeretné popularítását kockáztatni.« Négyhónapos megyevezetése alatt igen erős reakcióval kellett megküzdenie a »vilagszerte legdölyfösebb arisztokráciájáról« híres szülőmegyéjében. Antal testvére visszaemlékezéseiben legdühödtebb ellenfeleit Csorba Józsefben, későbbi árulójában, Hochreiter Ambrusban, Hódossy Jánosban, Bernát Józsefben,