Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

Megindításakor 1828-ban Januáriusban a kiszabott első rendű aláírás summáján feljül többet is adtak öszve még néhány Urak, s buzgón igazíták el azáltal mind egyéb félének a folyamatba hozáshoz tartozó összveszerzését. Örömmel fordultam meg a múlt július 22-dikén 1829. ezen olvasó szobában, s óhajtottam, hogy bár az Országnak több Vármegy éjiben, kivált nagyobb városoktól félrébb esőkben is Hlyének állütatnának, mert a folyvást falun lakó s talán inkább tsak a Vármegye gyűléseire és távolabbra ritkábban menő Nemesség közé mennyi hasznos ismeretség terjed efféle olvashatás által, s kik azok közül távolban is, a főbb történetek folyamatjának maradhat ismeretében, ami a lelket mindenkor mozgásba tartja s félszeg gondolkodás helyett igazabb pontból való nézéseket támaszt. « A nemzeti szellem előretörésének és hódításának másik eredménye a belsősomogyi református egyházmegyében az 1830-ban alapított Tudományos Olvasó Társaság volt, amelynek alapjait Buday Pál vetette meg. A csurgói könyvtár fejlesztésében igen jelentős szerepe volt Katsóh Lajos tanár 1839. évi beadványának. Források: Acta congregationalia 1816,1828. Döbrentei Gábor: Kaposvári olvasó szoba Nemes Somogy Vármegyében. Hasznos Mulatságok a Hazai s Külföldi Tudósításokhoz Toldalékul. 1830. Első félesztendőre. Nr. 5. (33-35.o.) 103. 1831. »...mi Somogy vármegyei plébánusok a matriculákat (anyakönyveket) magyarul kezdjük írni...« Az 1827. évi XXIII. törvénycikk elrendelte az egyházi anyakönyvek másodpéldányainak a megyék levéltáraiban való elhelyezését és őrzését. A megye sokat fáradozott a magyar nyelv használatának a bevezetéséért. E törekvése visszhangot talált Kopátsy József veszprémi püspöknél, aki 1831. jan, 1-től elrendelte egyházmegyéje plébánosainak az anyakönyvek magyar nyelven való vezetését. A rendelet hatására Kövér János vörsi plébános az alábbi figyelemreméltó bejegyzést írta egyháza anyakönyvébe: »Az 1831-ik esztendő volt az, mely az egyházi dolgokban a római nyelv igáját némineműképpen lerázta és édes szülött nyelvünket 800 esztendők uta az Anyaszentegyház jegyzőkönyveibe is végtére beültette. Hogyan eredeti ez, és miképp kaphatott lábra, meg fogja mutatni Kopátsy püspökünknek kerülő levele, melyet Nemes Somogy Vármegye urainak buzgó folyamodására a somogyi plébánusokhoz küldött és mely a plébánia protocollumából ide le van másolva. Örömmel jegyzem itt fel: hogy talán Somogy vármegye volt kedves hazánkban első, mely az 1827. 23-d articulus sükerét kebelében sürgette és a derék Kopátsy minden kételkedés nélkül az első, ki ezt kész szívvel elfogadta. De feljegyzem még azt is, hogy midőn mi Somogy vármegyei plébánusok a matriculákat magyarul kezdjük írni, még akkor ugyanezen Veszprémi Püspökségben mind a Szálai, mind a Veszprémiek deákul írják, mert az ő vármegyéjek ez eránt Ő Execellentiájához, a Püspökünkhöz még eddig jelentést nem tett. Nem árt azt is tudni, hogy midőn édes nyelvünk diadalmán minden igaz magyar annyira örül,