Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

— A harmadik kérdéscsoport tételei (22) csak a mezővárosi jogállású településekre vonatkoznak. — A II. rész újabb 33 kérdése elsősorban a községi iparosok helyzetének megismerésére irányul. — 47 kérdésre várt választ a kerületi főispán az adott igazgatási egység kereskedelmi ellátottságánnak és problémáinak felderítéséhez. A jozefinizmus egyik központi törekvése volt a kereskedelem istápolása, a gyors fejlődéshez szükséges feltételek megteremtése, ennek megfelelően ezek a kérdések a kommerciális tevékenység úgyszólván valamennyi ágát átfogják. — A kérdőív egyik legjellemzőbb kérdéscsoportjában Széchényi elsősorban a lakosság katonai terheiről, a hadsereg és a polgári lakosság viszonyáról, valamint a katonai szolgáltatások igazságos és pontos adminisztrációjáról (szám szerint 58 kérdésben) várt információkat a szolgabíráktól. — A kérdések közül a legtöbb (184) a falu parasztságának személyi és vagyoni viszonyaira vonatkozik, ezek képezik az anyag központi részét, de éppen e kérdések miatt húzta-halasztotta a szolgabírói kar a válaszok megküldését, és végül „ad calendas Graecas" helyezte a kérdőívet. Egyebek között azért, mert a királyi biztos a paraszti lakosságra vonatkozó kérdések egyik csoportjában a földesúr és a jobbágyok közötti tényleges viszony felől érdeklődött." A kérdőívek kitöltésében azonban — főképp a paraszti anyagi terhek mértékét illetően — a birtokosnemesség sarkallatos jogainak a megteremtését látta. Magának a főispánnak is magyarázkodnia kellett, hogy a Kérdések kiadásával nem a földesúri jövedelmeket akarta firtatni, hanem általános képet akart alkotni az összeírásokkal a parasztság tényleges helyzetéről. Ezért — később — a kérdések közül a szolgáltatások mennyiségére és összegére vonatkozó részeket töröltette. A Kérdőpontokat a megyei földmérő és a megyei orvos munkájára vonatkozó adatszolgáltatással zárta a főispán. Ám Somogy nem sokáig örvendhetett a kinevezésnek, mivel a következő esztendőben Széchényit a hétszemélyes tábla bíráinak sorába ültette a királyi kinevezés — ahol rövidesen az országbíró távollétében elnökhelyettes lett — s egyidőben az ország zászlósurainak a sorába is lépve, királyi főkamarásmester. De nem vált tartóssá az a lelkesedés sem, amellyel a somogyi rendek főispáni székének elfoglalása alkalmából üdvözölték. Formális ellenzék alkuit a megyében ellene a századfordulótól — rokonaival és sógoraival egyetemben —, amely királyi biztos kiküldetésével akarta eltávolítani a megyéből, mivel rossznéven vették a korábbi ellenzéki magatartásában való pálfordulását, noha a nemzet érdekében véghezvitt érdemeit továbbra is becsülték. Bár az első támadásokat — csak kedvét szegvén — Széchényi kivédte az udvarnál, ez azonban csak átmeneti olaj volt a tűzre, hogy 1808-tól 34 vádpontban — köztük az adó és újoncállításnál történt visszaéléseket, a szegény nép nyakán erőszakoskodó pandúrok és hajdúk ügyeit, a megyei törvényszék túlkapásait, a tisztviselők birtokain való ingyenes robotoltatásait, a levéltár nagy rendezetlenségét, az ügykezelés fogyatékosságait stb. — indították meg személye ellen újra a támadást. A három évig tartó vizsgálat újból Széchényit igazolta az udvar részéről, mindez azonban siettette azon elhatározását, hogy betegségére hivatkozva mielőbb lemondjon főispáni tisztéről, ami lényegében 1811-ben meg is történt. A megye vádjait visszafordító főispán működése utolsó esztendejében nagy kedvvel vetette rá magát a levéltár rendezésére. Ahogy korábban Stephaits nótárius-archivárius regesztrációs módszereit, nagy figyelemmel kísérte Szokolay