Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

új regesztrációjának általa kedvezőbbnek tartott lajstromozási tervezetét. Elrendelte, hogy „ a jövendőre nézvést minden gyűléseken az leveles tárházak állapottyáról jelentéseket tegyen" a levéltáros, sokat törődve a zsúfolt „leveles kincstár" állapotával. A helytartótanács merev álláspontja — amely státus nélkül, s a jegyzői hivatal odaadóbb munkájával akarta felszámolni a levéltárakban uralkodó rendezetlen állapotokat — természetesen ezúttal sem vezetett eredményre. Azt azonban elérte, hogy a levéltár gondviselésével megbízott nótáriusok csakhamar megunták a nagy felelősséggel és a vége-hossza nélküli tennivalók sokaságától terhes archiváriusi gondokat, s így azok sűrűen váltva egymást, valahányszor félbehagyott munkákkal hagyták hátra a levéltárat. Ezért voltak a megyei levéltár rendezési és segédletkészítési munkálatai mindannyiszor csak kezdeményezések és próbálkozások, amelyek sohasem nyertek befejezést. Hogy Széchényi Ferenc mennyire törődött a reája bízott vármegyével, annak egyik ékes példája az a Topographica Descriptio (helyrajzi leírás), amelynek az összeállítására bizottságot szervezett, s amely számára — mint a munka alcíme is bizonyítja — ő közölt adatokat. Széchényi a bizottság működését mindvégig szemmel tartotta. 1810. április 12-én, Sopronban kelt levelében például „sürgeti ezen vármegyét, hogy azon deputatiót, melly ezen vármegye topographia descriptiója elkészítése végett kineveztetett, arra bírja és emlékeztesse, hogy azt mentül elébb elkészítvén, a' vármegyének bemutassa." E sürgetés eredménye, hogy Csapody Gábor alispán, a bizottság elnöke 1811. tavaszán bejelentette a közgyűlés előtt, hogy a kész munkát átadja Szvorényi apát urnák, aki aztán továbbította a főispánnak. Széchényi a végleges formába való öntéssel Rumy Károlyt, a kor neves történészét bízta meg, aki 1812-ben el is készült munkájával. A Descripito soha nem jelent meg nyomtatásban: a kézirat minden valószínűség szerint a főispán könyvtárába került, onnét pedig előbb az általa alapított Nemzeti Múzeumba, majd a nevét viselő Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárába. AZ alábbiakban ebből a megyeleírásból adunk közre részleteket: a megye elnevezését (1), a réveket és utakat (11, 12 és 13), valamint a két Széchényi-birtok, Felsősegesd és Marcali mezővárosok leírását tárgyaló fejezeteket. 1. Az elnevezés Somogy vármegye /latinul: comitatus Simighiensis/ arról a várról és mezővárosról kapta nevét, amelyet valaha latinul Simighium-nak neveztek, anyanyelvünkön pedig Somogyvárnak mondanak. //., Révek, amelyeken ezen vármegyéből más vármegyékbe kelnek át a. / A Dráván keresztül: felséges Batthyány Lajos herceg sztárai réve Szlavónia felé, méltóságos Széchényi Ferenc gróf ur és nagyságos Jankovics János tanácsos ur barcsi réve hasonlóképpen Szlavóniába, a varasdi főkapitányság katonaságának brodi réve Horvátországba, ugyanazon tekintetes katonaság dernyeiréve hasonlóképpen Horvátországba, métóságos és nagyságos Festetics György gróf úr légráái réve Horvátországba. b. l A Murán keresztül: ugyanezen méltóságos és nagyságos Festetics György gróf úr kakonyai réve Zala vármegye muraközi járásába. c. / A Balaton tavon keresztül: ugyanezen méltóságos és nagyságos Festetics György úr battyányi réve Keszthely mezővárosán át Zala vármegyébe; a fonyóái rév Fonyód pusztáról Szigligetre, ugyanazon Zala vármegyébe, a boglári rév — amely ugyanazon