Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

tartoztak. Kerületi főispánként működve az irodalom modern közigazgatási szakemberként tartotta számon, olyan kiváló személyiségek kortársaként, mint Hajnóczy József, Ürményi József stb. A megye nagy várakozással tekintett az 1798. április 6-án kinevezett új főispán Somogyba érkezése elé. Az alkalmi literátorok ünneplése mellett Csokonai Vitéz Mihály és Pálóczi Horváth Ádám, „Somogy angyalaként" köszöntötte a megyei birtokának központjában: Marcaliban letelepedni szándékozó főispánt. Neve már korábban is népszerű volt a megye előtt, különösképpen azóta, amióta — nem akarván II. József németesítő törekvéseinek eszközévé lenni — 1786-ban lemondott kerületi biztosi állásáról. Ekkorra a jozefinista reformkoncepciók szolgálatából már a jobbak is elálltak, maga Széchényi Ferenc is ezt tette. A II. József által bevezetett és kiadott új igazgatási koncepciók „Normaléja" között ott találhatjuk Széchényi Ferenc 1785-ös Instrukcióját is. E főispáni Instrukcióban, majd a készült jelentésekben is mindig a fiatal és ambiciózus Széchényi Ferenc volt a legterjedelmesebb és gondolatokban is a leggazdagabb, amiben titkárának: Hajnóczy Józsefnek igen jelentős volt a szerepe. A felvilágosult abszolutizmus államszervezési céljait és módszereit kitűnően megvilágító Kérdések megválaszolásának szükségességét indokló főispáni rendelet, amelyre 1785. őszére várta a kidolgozott válaszokat, így hangzott: „Mindenki előtt ismeretes: az állam létrehozásának legfőbb oka az, hogy egyesült erővel könnyebb gondoskodni az élethez nélkülözhetetlen biztonságról, előnyökről, valamint feltételekről, mint egyénileg. Ebből természetszerűleg következik:^ közigazgatásban működő személyeknek mináen erejükkel törekedni kell arra, hogy a hűségükre (gondjaikra) bízott emberek olyan boldogságban és jólétben éljenek, amilyet a feltételek lehetővé tesznek. Ennélfogva az is alapvető feladat, hogy aki — bármilyen beosztásban — mások kormányzásának jogával rendelkezik, ismerje a rábízott terület termékeit, terményeit, és iparát: tudja azt, hogy ezekből mennyi a felesleg a terület lakosainál (amelyet át lehet adni másoknak), de azt is, hogy a járásban miben mutatkozik hiány, mit kell máshonnan beszerezni. Egyszóval: legyen áttekintésük, hogy milyen is körzetük, de főleg az ott lakó emberek fizikai és morális helyzete. " Ez a hatalmas, csaknem 700 kérdést felölelő jelentés szinte előfutára volt a későbbi modern községi adattáraknak. E kérdőpontokat elemezve Hajdú Lajos II. József igazgatási reformjai Magyarországon c. művében a leglényegesebb tanulságokat az alábbiakban foglalta egybe: „A kérdőív formailag két részre oszlik: az I. részben a járás általános helyzetére vonatkozó — jobbára földrajzi, illetve demográfiai jellegű — 40 kérdés szerepel. AII. rész az összes kérdés több mint 90 százalékát tartalmazza, és ezek megválaszolása még a lelkiismeretes munkát végző tisztviselő számára is megoldhatatlan feladatot jelentett. E kérdésekre ugyanis a választ községenként kellett megadni, így a mindössze néhány birtokosnemesből álló járási apparátusnak — mint látni fogjuk — alapos statisztikai felmérést kellett volna járása 20-30 (de esetenként — pl. Baranya és Somogy több processzusában — 60-80) községben elvégeznie. Lássuk ezeket részletesebben: — A község általános helyzetére vonatkozik 46 kérdés. — A következő kérdéscsoport (45 kérdés) átfogja a falu valamennyi vallásfelekezetének szervezetére, anyagi helyzetére, kulturális-szociális tevékenységére vonatkozó lényegesebb adatokat.