Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

telik el ezen emberi s hazai köteleztetésemnek, melynek is eddig való jutalmát, a foglalatosságban léteinek gyönyörűsége, bőven kiadta nékem. Igazán, hogy az élet s a praxis oktatják azt is, aki mint és Nieuportot: mit — óh szomorú nevek! — a verekedő praeceptor alatt is, bot nélkül körömre tanulhattam: én ezt a nemét a létei édességének latinus koromban nem érzettem. Mostan tehát az idő rövidségéhez s functiomnak határozatlanságához képest, ami kicsinyt, jót akarván az enyimeknek fejébe verni: a legjobb principiumu és renáű könyvekből kívánok nekiök rövid systhemát s oskolai kézikönyvet, amely a sinorjok legyen nekiek az én bővebb magyarázatomra készíteni. E végre instálom a Tekintetes Urat, méltóztassa hozzám, hahogy fontosabb foglalatosságainak terhére nem lenne, a Fábri professzor geográfiáját tiszteletes Budai uramtól elhozatván, megküldeni, az a könyv eddig még legjobb a mai geográfiára s benne az új változások is 1796-ig ki vannak téve, az Auctor is most olyan Németországban, mint nem régen Bűsching volt.

1 Többire deákban gyakorlom őket, amelyben oly fogyatkozásuk van, mint a számvetésben s az erkölcsökben. Sárközy Antal felől nem vettem a Tekintetes Asszony anyjától levelet a levelemre. Ha szerencsém lesz a Tekintetes Úrnak személyesen udvarolni, mindenekről bővebben s elevenebben teszek relátiót. Addig is pedig kikérvén fundamentomos bizodalommal a Tekintetes Úrnak bőven ismert kegyességét, tisztelem a Tekintetes Asszonyságot a kisasszonykákkal együtt, s lekötelezve maradok a Tekintetes Úrnak Csurgón Jún. 2. 1799. hív tisztelő szolgája Csokonay V. Mihály.« Ugyancsak olvasókönyvünk hasábjaira kívánkozik az a levélváltás, amely 1799-ben Festetics György és Csépán István ügyvéd között történt. Csokonai »diákszintársulata« — vagy irodalmi színpada, ahogy ma neveznénk — 1799. július 11-én, a vizsgák befejezése után Festetics, Csépán István és Sárközy István jelenlétében bemutatta a költőtanár betegágyból diktált Cultura c. drámáját, amelynek keretében különféle táncok és dalok — többek között Rákóczi nótája is — kerültek előadásra. A jelenlevő Festetics az alábbi levélben tiltakozott a Rákóczi nóta ellen Csépán Istvánnál: »Perillustris ac Generose Domine Fiscalis, Domine singulariter colendissime! Mivel a csurgói gimnáziumban közelebb megtartott examenen, jólehet csak mint vendég és jóakaratú hallgató jelen voltam, ama viszony alapján, melyet földesúri jogaimnál fogva ezen intézet ügyeire, habár csak távolról, eddig gyakorolni láttatám: nem hibázom talán, ha a látottak és tapasztaltak felől véleményemet Tekintetes Uraságoddal — mint különben is pártfogósági gondnokkal — bizalmasan közlendem. Amint kivehettem, a vizsga lefolyása és az ifjúságnak tudományos előrehaladása köztetszésben részesült. Csokonai uram ugyan inkább mulattató tárgyak előadásával kedveskedett, de annál jobban feltűntek Kovács István másodtanító érdemei, tanítványainak alapos, biztos feleleteiből. Csokonai urat eléggé kimenti a rövid készületi idő, de meggyőzött arról, hogy ez a gimnázium már rég fölvirágzott volna mások felett, ha rendes tanárról, avagy csak időközileg is gondoskodva lett volna. A színielőadás — most mellőzve annak vitatását, hogy az ifjúságnak hasznára vált-e — eléggé tetszett a közönségnek, hanemhogy nyíltan kimondjam, amit érzek, nagyon kétlem, hogy az a színdarab a gimnáziumi inspector bírálatán átesett volna, amit pedig a jövőre nézve bizalmasan ajánlok; mert annak a parasztfiúnak Rákóczyról és Bercsényiről elénekelt dala, jólehet tréfálkozva és némi gúnnyal lett előhozva, sem a hallgatósághoz, sem a helyhez, sem a mostani időhöz nem illett, sőt egyáltalán menthetetlen hiba volt. Részemről ugyan határozottan kijelentem, hogy ha még ezentúl is meghivatnám, soha addig meg nem jelenek, míg kellő biztosítékot nem nyerek arról, hogy a közvizsgán vagy efféle látványosságon semmi olyas elő nem hozatik, ami gyanúra, vagy kétértelmű magyarázatokra szolgálna alkalmul. Sokkal helyesebb volna és arra is kell törekedni, hogy az ilyes ünnepélyeken, uralkodó felséges urunkat vagy a felséges nádort dicsénekekkel magasztalnók szívünk teljességével. Ezt kívánja tőlünk a csak közelebb