Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

melyekről már hallottuk Csokonai nem éppen hízelgő véleményét, kétféle stílust mutatnak, aszerint, milyen alkalomból és kinek a részére készültek. Szép számmal találunk ilyen verseket, melyeket Csökölyben, Hedrehelyen, Nagybajomban, Gigén, Kisasszondon, Korpádon, Kadarkúton, Szigetváron, Csurgón vagy Kaposváron írt. Egyik részük a Festetics, Czindery és Széchenyi vagy Sárközy családokat fodrozta körül a késői barokk minden szabványos kellékével.« Forrás: Takáts Gyula: Csokonai Somogyban. A Petőfi Irodalmi Múzeum 1963-as évkönyve. II. Újabb művelődéstörténeti adatok kerültek elő az Országos Levéltárból és az ottlévő Festetics levéltár keszthelyi jószágigazgatóságának jegyzőkönyveiből (directoratus protocollum) Vitéz Mihály csurgói működésére vonatkozóan. Kevesen tudják, hogy mindössze csak egyetlen Csokonai levél van — és egy 25 forintról szóló nyugta — a csurgói gimnázium könyvtárában, amelyet irodalom-, művelődés-, és pedagógiatörténeti vonatkozásai miatt olvasókönyvünk lapjain is közzéteszünk. A levél címzettje Sárközy István volt. »Tekintetes Úr, Fő Bíró Uram! Érdemem felett való pártfogóm! A múlt május havának 28-ik napján küldött levelét a Tekintetes Úrnak, módomban volt tisztelettel venni tegnapi napon, úgymint június elsőjén, melyben a megnyugváson kívül, örömömre való okokat is kellett olvasnom a Tekintetes Úrnak minden soraiban, melyek azon különös kegyességéhez, amit a legelső udvarlásomtól fogva tapasztalni szerencsém volt a legszorosabb paralélle folyának. Én a leckéket még ma egy hete elkezdettem s azolta a tőlem — s környülállásoktól — kitelhető móddal szakadatlanul is vittem, és hogy ezen módon csökkenni s elkezdett munkám inába megszakadni nem fog, ígérem is, igyekezem is. Hogy a Nicocles exhaeredált (örökségből kitagadott) fijában Themistocles — a hazát s tudományokat szolgálni kívánó Themistocles — van bébimbózva és hogy a Corinthusi Alcibiades Athenaeben is tud Alcibiades lenni, azt fogom s kívánom Csurgón megmutatni. Tudom, hogy a jobb belátásnak, ha több nem, bizonyosan a Tekintetes Úr, által fogják tekinteni azt a sok akadályt is, azt a sok felhőt, melyen ha a nap, egész jóltevő fényében nem láttatik is, áe csak nappalt csinál s legalább nincsen éjszaka. Ilyen p. o., amint a Tekintetes Úr bölcsen tudja, a könyveimnek és írásaimnak Komáromba létele, Bindzeug (kötőeszköz) nélkül Plenck úr sem kötözheti a Bécsi Invalidusokat; a gyermekeknek elszéledések (Rhetor és Syntaxista mindössze 9 van.) azoknak felejtések s elméjüknek gyepfogta mezeje és utoljára, hogy többet ne említsek az, hogy nékem teljes kifeszülésem nem lehet a kis idő s a nagy bizonytalanság között nagy, alkotmányba nem kezdhetek, holott Csuktsi Tatár számára, aki minden harmad napban odább legeltet, még Michelangelo sem tudna építenivaló abrisst adni. De amit lehet, addig is csinálom, legalább negatíve. A keresztyén regulát veszem fel ezen helyheztetésemben maximául és a szerént így dolgozom — mintha mindég ebbe és itt élnék s úgy könyörgöm a Tekéntetes Úrnak, úgy élek, mintha minden percben el kellene innen költöznöm. Vitae (Csurgoiensis) summa brevis spem nos vetat inchoare longam! (A csurgói tartózkodás rövidsége akadályoz abban bennünket, hogy hosszú (hiábavaló) reménységet tápláljunk!) Hanem addig is azon törekedem, hogy ahhoz szoktassam nevendékeimet, mi a régi mechanika, mi a mai gondolkozó és gondolkoztató tanítás, mi az oskolai s a boldog elfelejtésnek szentelt pedantság, mi a valóságos embert formáló tuáás, mi az Orbilius és mi az emberszerető oktató, aki az ő (akár élő, akár holt) tanítójitól vett kincset s az amiatt való adósságot uzsorájával együtt kívánja a fiatal emberiségnek lefizetni. Oly annyira érzékenyit engem ez a cosmopolitai princípiumom — most már practice is — hogy óráimnak majd a fele a közönséges, majd fele pedig a magános végrehajtásában