Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

tisztjeiket nemcsak hogy halállal fenyegetik, hanem ezt meg is mondják nekik... rablásokat és latorságokat követnek ek.« A megyében az egyre szaporodó parasztgyűlések — idézhetjük Vörös Károly: Az 1765—66-i dunántúli parasztmozgalom és az úrbérrendezés c. tanulmányából — valósággal megfélemlítették a földesurakat, akik közül Festetics Kristóf attól tartott, hogy »aligha paraszt respublika nem fog következni és erigaltatni.« A Somogy megyei szervezkedés egyik központja a Nicky Kristóf birtokát képező Berki volt. Az uradalom tiszttartója — akit a parasztok azzal fenyegettek, hogy »a Kapós vize legmélyire örökös másvilági mészárosnak felszabaditjak« — így számolt be a nagy parasztgyűlésről: »Este összegyűltek a parasztok »eröszakosan maguk közé hajtvan« az öreg bírót, az után hasonlóképpen a mestert is, fejenként megh kölletett őket esküdtetni, hogy vérek ki ontásáigh egyik a másikat el nem hadgya, soha egy napot nem szolgálnak, amit egyik akar, azt a másik is, és aki nem akar azt lehúzták, keményen megtsapták s még aki a későbben jött is a gyűlésekben lehuzatták, megverték, úgy hogy majd két százig összegyülekeztek. Az ajtóra két strását tévén, káplárt magok között tettek... nagy elkészített dorong az udvar közepén, nagy rud leütve zászló helyett vagyon, mai napon pedigh már vagyon valami többszáz és mint a víz, ügy folyik összve a parasztság nagy iszonyú durungokkal, az kastélnál esküsznek, a mezőben akarják a tábort szállétani.« Ugyanerről a Károlyi család levéltárában levő egyik földesúri levél 1766, júl. 25-én így számolt be: »Az ide való nemes Somogy vármegyei parasztoknak revolutiója Április havának közepe táján kezdődvén Június havának első napjaiban annyira terjedt, hogy Berki nevű falunál, (mely gróf Niczki Kristóf új jószága) 300-ig egy seregben öszve verték magokat, fejszékkel, botokkal, vas villákkal proviedálva levén. Másik sereg circiter 200-ig való Gyuta nevű falunál (mely őhercegsége Botyányi Károly úré) egyebet nem tettek, ha nem egy más között megesküdtek, hogy valameddig az földes urak az 12 napi robotot esztendőnként acceptalni nem akarnák, addig semmit szolgálnyi, sem adót, vagy daciát földes urainak fizetni nem fognak:egy mást egész haláláig el nem hadgyák. Ezen declaratiot egy más között nagy szóval és szomszéd más falukba is meg izentek.« ...»Az berki seregbül az anti signanusok (vezetők) meg engedték magokat fogni, de az gyutaibul nem, hanem magokat védelmezték. Ellent állván a gyutaiak, kettő agyon lövetett és három megsebesíttetett globiccsal közülük a vármegye hajdúi által. Ez megtörténvén azonnal Bécsben gyutai parasztok közül öt ember panaszra az udvarunkhoz elment. Mink földes urak ütten nagy nyomorúságban vagyunk, mert pénzért kell az mezei munkát végben vitetni, sem az földes uraknak, sem a vármegyének a parasztság szavait fogadni nem akarja Sok közülük pénzért sem megyén el dologra.Sok,sőt legh több közülük azt beszélli, hogy az Úr Istené a föld.« Somogyban a parasztmozgalmak híre futótűzként terjedt szét az uradalmak jobbágyai között. Csurgó, Alsók, Udvarhely, Szentkirály, Nagymarton, Gyékényes, Zimány, Vámos, Bári, Polány, Toponár, Baté, Mozsgó, Tótkeresztúr, Berki parasztjai már a legszélsőségesebb lépésektől sem riadtak vissza. A megyében az alsópapság is rokonszenvezett a mozgalommal: egy segesdi ferences barát a porciózás, a katonai és az állami adóterhek istentelen voltáról beszélt a népnek, »bizony szentül beszel« — bólogattak rá a parsztok. Gyorsan járt a híre a megyében a somogyszentmiklósiak két Bécsben járt követének is: ifjú Petrikovics Ádámnak és Dravetz Ádámnak, akik szerint a királyné megszégyenítette jelenlétükben a gazdag nádorispánt, aki ellen éppen somogyi jobbágyai mentek panaszra az udvarhoz, miután az úgy tájékoztatta a királynőt, hogy jobbágyai jómódban élvén, sárga csizmában járnak kaszálni-kapálni.