Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)
ellenállásra képtelen népet, lázitóikat pedig a pallosjogú úriszék halálra ítélte. Cserti György és Szálai János fejét Csurgón ütötte le a konvenciós urasági hóhér, Kasza Jánost pedig falujában akasztotta fel a tiszttartó. A vértesek pedig tovább őrködtek a síri csend felett, folytatták az exekuciókat: az elmaradt úrbéri járandóságok összeszedését. A katonai segédlettel járó exekuciók kisebbfajta tatárjárásra emlékeztettek, kifosztott falvak jelezték az embertelen végrehajtások útját. Ezek a kisebb-nagyobb paraszti megmozdulások deputációkat indítottak útra Bécsbe és a jobbágyok újra megkeresték titokban az írástudókat, akik közvetlenül a királynőhöz címezték az instanciákat,és akadtak bátor levélvivők is — mint Murlassy Mihály istvándi postamester —, akik nem tettek jelentést a szolgabíráknak, hanem a falvakat végigtrombitáló császári postával egyenesen Bécsbe továbbították azokat. De vitték a leveleket a parasztpostások is, gyalogosan, szekereken, faluról-falura összeadott költségen, mignem azok a címzetthez, a királynőhöz érkeztek Bécsbe. Az udvar szívesen dörgölte a vármegye orra alá a gőgös nagybirtokosok elleni jobbágylevelek özönét kivizsgálás céljából. Azok, így havonta ülésezni kényszerültek, s a kisgyűlések a törvénytelen úrbéri szolgáltatások kivizsgálására alig tudták a megye szolgabíráit kiküldetésbe küldeni, akiknek — főként — a nép által el nem árult és ki nem szolgáltatott levélíróknak a felkutatása okozta a legfőbb és a legtöbb gondot. IV. 1765. A kaposvári uradalom jobbágyainak kérelme A parasztok azonban, miután hiába instanciáztak tiszttartóknál, papoknál, megyénél — 1765 —67-ben úgy látszott — váratlan pártfogójuk akadt a királynő, Mária Terézia személyében. Az udvar ugyanis világosan látta, hogy a földesurak mértéktelen robotkövetelései előbb-utóbb tönkreteszik a parasztot, aki ennek következtében még adója megfizetésére is képtelen lesz. És mivel éppen az 1764—65. évi országgyűlésen akadályozta meg a magyar nemesség az udvarnak azt a kísérletét, hogy az adótól mentes nemesi vállakra is adóterhet vessen ki,— az udvar 1765-ben szabad utat adott a paraszti panaszoknak: átvette a Bécsig instanciázó falusi küldöttek panaszos leveleit s kegyes orvoslást ígért a sérelmekre. A sérelmek pedig már nagyok voltak. így került Eszterházy Miklós herceg kaposvári uradalmának jobbágyai által írt levél is 1765-ben a királynő kezébe. »Fölseges Királyné Asszonyunk! íme, hogy már régen megnyomorodott hazánk szomorúságban vala, mivel az ő szívének semmi vigasztalását nem reménlette: de íme szegény országunk reménye a mastani időkben megjelent, az ki ide elvezetett, hogy nyitva légyen az irgalmasság ajtója, hogy a szegény megnyomorodott jobbágy szolgáknak az irgalmasság kegyesen osztatik, ezért is apostoli országunk kegyes királynéja: Mária Terézia, hogy magunkat meghajtván nagy alázatossággal kezeit-Iábait nagy csókolgatásunkkal kegyesen szárnyai alatt levők Tekintetes Nemes Somogy vármegyében, Kaposvári Dominiumban Méltóságos Eszterházy Miklós hercegsége földesurunk megnyomorodott 12 helységbéli jobbágyok folyamodunk Fölségedhez ezen csekély könyörgő instanciánkkal:
