Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

gyakran a kocsik és barmok igen nagy kárával törtenik«, a jobbágy lovai elpusztulnak a túlságos teher miatt, ugyancsak Göllén Varga András azért panaszkodik, hogy akkor kényszerítették az uraság részére való borszállításra, amikor épp saját szénája gyűjtésével foglalkozott, a rakást félig összerakva és az időjárás viszontagságainak kitéve volt kénytelen ott hagyni. Majd az egész közösséget oly hatalmas fák szállítására kényszerítették Göllén, hogy a szállításhoz 8, vagy még több ökör volt szükséges. — A kilenced-tized másodszori vétele ellen is hallunk panaszt. Szabó György fonói jobbágyot az uradalmi provisor súlyosan megverte, mert a másodszori tizede és kilencede ellen panaszkodott. Orbán István és Horváth Ádám az attalai ispán kegyetlenségét panaszolják föl, aki sérelmeik előadása miatt őket súlyos verésekkel illette, sőt Horváth Ádámot csak azért verte meg, mert feledésből nem vette le előtte a kalapját. Berta Miklós jobbágyot, mivel a templom részére nem akart karót kocsiján Fehérvárról visszajövet hozni, Hiemer bottal úgy meg verte, hogy a fején sebet kapott, amiből azt látjuk, hogy Hiemer alatt nem áj dolog a jobbágy ütlegelése sem. Hiemer oly kegyetlen a jobbágyokkal, hogy pl. az egyik birtok jobbágyai készek inkább mindent elviselni, sem mint valami sérelemért panaszkodni. Sérelmeik előadása miatt kemény veréseken kívül börtönnel és súlyos gyalázásokkal is illették a jobbágyokat. Csak a megye előtt mernek panaszkodni, mert a bérlő már az adminisztráció első évében levélben felszólította őket, hogy tudta nélkül és az ő mellőzésével senkinek se merjenek panaszkodni. Bíró János azért kapott 24 botütést, mert az egész község nevében panaszlevéllel a pozsonyi tanácshoz (helytartótanácshoz) fordult. A Göllén aratáson lévő dobszaiak pedig élelemhiány miatt panaszkodnak, ugyanis 11 napig kis darab kenyéren tartották őket, úgyhogy kénytelenek voltak koldulni. Másirányú panaszok is voltak. Hiemer alatt ugyan is nagy mennyiségű bort vásároltak össze a Balaton mellett, melyet a bérlő Hidvégre szállíttatott robotként. Attalán nincs bortermelő terület, de a bérlő a vett bor helyett saját halványsárga borát áruitatta és pedig 4 forintért, ámbár a szomszédos birtokon a legkiválóbb bort 2 forintért mérik, ha pedig valaki beteg családja részére máshonnan merészelt bort behozni, az ispán fia és az uradalmi hajdú eszközeik elvételével és a bor megivásával büntette őket.« Forrás: Bojt Lajos: A fejérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokának törtáénete a XVII. század végétől 1833-ig. Gazdaságtörténeti értekezés. (Palaestra Calasanctiana 12. kötet. Bp. 1935.) III. 1745 A csurgói jobbágy lázadás Nem csodálható, ha a parasztok végső elkeseredésükben saját maguk igyekeztek sorsukon segíteni. Először csak a mindenható tiszttartóknál instanciáztak, elviselhetetlen terheik csökkentését kérve, a jobbágyok. Azok meg nem hallgatása és durva elutasítása után 1745-ben Cserti György Csurgón, Szálai János Alsókon, Kasza János pedig Nagymartonban ellenállásra szólítva a falvak lakosságát, elűzték a dézsmarovókat, kiverték a falvakból az uradalom tisztjeit, megtagadták a robotot, s vele együtt minden úrbéri szolgáltatást. Ám Festetics, a földesúr sem hátrált meg, katonai karhatalomért folyamodott, s a gyorsan megérkező vértesek csakhamar megtörték a fegyvertelen, s nagyobb