Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

felnevelő hazájukat és magunk is még, kik ezideig megmaradtunk, félő hogy rövid időn utolsó pusztulásra jutunk, mert az elmúlt 1749. esztendőben addig kaszáltatott és arattatott velünk, hogy magunké későre maradván, csak a szalmánkat arattuk meg és így nagy drága pénzen vettük kenyerünket. Mindenféle veteméneinkből, búzából, rozsból, árpából, zabból, hajdinából, kukoricábíól, kenderből a kilencedet, és a tizedet az uraságnak kiadjuk, tökből, hajmából is, sőt a kenderből, mely kilenced és tized kiesnék, azért minden asszonytól két-két font fehér fonalat vészen és meg is szőteti azon asszonnyal, de azzal nem elégedvén, hanem az uraság maga majorságát is a nyomorult szegény asszonyokra kiveti és annak mindennemű dolgát meg kell cselekedni. Magyarújfaluban pedig a szegényektől elvette a Tekintetes Uraság az irtásréteket és igy a szegénység nem tud hol kaszálni, emiatt is el kell pusztulni és a szántó földeket is sokat elhúzott, minek okáért kérjük nagy alázatosan a Tekintetes Urat, Viceispány Urunkat magával született irgalmassággal rajtunk könyörülni méltóztassék és tehetsége szerint ezen siralmas és terhes keserves robotolásunkat, mennyire lehet rólunk elfordítani ne terheltessék, mert bizonyára az nagy elviselhetetlen terhe miat el kelletik szélednünk, mely ebbéli hozzánk megmutatott kegyes úri gratiáját (kegyességét) és atyai irgalmasságát igyekezünk s el nem feledkezünk megszolgálni, kívánván boldog s kegyes uralkodását, maradván a Tekintetes Urunk, Viceispány Urunk, alázatos fejehajtott szolgái, bürüsi, magyarújfalui és váradi lakósok közönségesen.« Forrás: Kiállítási iratok gyűjteménye 1750. II. 1757-1770 A jobbágyság helyzete a fejérvári őrkanonokság Somogy megyei birtokain A parasztok helyzete különösen ott volt súlyos, ahol a földesurak bérlőknek engedték át birtokaikat. Az árendátorok — természetszerűen — rövid idő alatt igyekeztek a maximális hasznot kipréselni a nekik kiszolgáltatott parasztokból. Hogy ez miképpen ment végbe, azt egy piarista bölcsészdoktori értekezés foglalta össze, beszámolva a fehérvári társaskáptalan hatalmas uradalmainak jobbágyviszonyairól Hiemer Ignác 1757—1770 közötti bérletének idejéből. Hiemer 200 000 forintos haszna így állt elő: »Panaszkodnak a jobbágyok a robot rendszertelen követelése miatt. így Mernyén a 6 napig tartó robotot a provisor azonnal követeli, s így a jobbágyok kénytelenek már vasárnap este hazulról elmenni, és csak szombat este engedik őket vissza, mely körülmények között még a vasárnapot sem ünnepelhetik meg. A nagydobszaiakat már korahajnaltól kényszerítik robotra és nem bocsájtják őket úgy haza, hogy még estére hazaérkezhessenek: Göllén az officialisok a megállapodásnál jóval több robotot követelnek, 10—20—30, sőt 35 napig dolgoztatják őket. Azonkívül a téli napok robotját nyárra halasztják és ekkor a gölleieknek több napon át kell aratniok, szántaniuk, szénát gyűjteniök, stb. és pedig addig, míg az urasági munkát be nem végzik. Természetesen így maguknak nem dolgozhatnak, saját munkájuk végzésére csak az ünnep- és esős napok maradnak meg. Panasz még az is, hogy az officialisok a robotot saját maguk és nem az uradalom céljaira használják fel. A hosszúfuvart is szigorúan megkívánja Hiemer. Göllén »Fehervarra vagy más helyre való szállítás